Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
42 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek dán [febr. 9.] kötelesek voltak megjelenni az oklevéladó színe előtt, hogy perüket lezárják olyan feltétel mellett, hogy ha a felek egyike nem jelenne meg, és ha a pécsi püspök a saját levelével, ill. fivére az egri káptalan levelével nem küldene ügyvédeket - ha ők maguk személyesen jelen lenni nem tudnának -, akkor a károkozás ügyében legyenek teljesen pervesztesek Detrével, Lukáccsal és 11 serviensével szemben. Végül a mondott napon Detre, Lukács és a serviensek megjelentek, ám a pécsi püspök és Zah comes nem jött el személyesen, és ügyvédeket sem küldött, ám a nevükben megjelent egy bizonyos Petuk fia Péter, aki nem akart sem a perben válaszolni, sem beleegyezni, hogy lezárják a pert az oklevéladó korábbi levele értelmében. Ezért az oklevéladó elrendelte, hogy az oklevél keltétől számított 15. napon [febr. 25.] a felek személyesen vagy ügyvédek által jelenjenek meg a színe előtt, és akkor a bárói jelenlétében és tanácsa alapján dönteni fog, hogy a pécsi püspök és a fivére a korábbi határnap mellőzése miatt pervesztes legyen-e, vagy az általuk törvénybe idézett 13 személlyel szembeni 13 bírság kifizetése után ismét tárgyalják-e az ügyüket. D. tertio die prox, post oct. Purificationis b. Virginis. Eredeti DL 47778. (Múz. törzsanyag, Véghely) Kiadása, regesztája: RA 1796. sz. A kiadásban 12. old. 1. sor: Datum helyett Damus: 13. old. 9. sor: deberent helyett debeant; 14. (alulról a 2.) sor: rursus helyett rursum. Szentpétery Imre a bárók emlegetése és a hátlapi pecsétmaradványok alapján István ifjabb király kiadványaként határozta meg (vö. Takács: Árpád-házi királyok pecsétjei 127. A pecsétrészlet igen rossz állapotban maradt fent, de jól látható, hogy a fej mellett nem található körirat, pedig IV. Béla pecsétjén és V. István királyi sigillumán is volt egy belső körirat, egyedül az ifjabb királyi pecsétről hiányzott, ld. uo. 125., 129.). Az oklevélben tárgyalt per összefügghetett azzal, hogy István ifjabb király 1262-ben (közelebbről meg nem határozott időpontban) jóváhagyta apja, IV. Béla ítéletét a felek között (RA 1794. sz.), ennek alapján Szentpétery ezt az oklevelet is 1262 körűire tette. István az 1262-es oklevelében kettő, már lezárt per érvényességét erősítette meg, és mindkétszer Jóbék voltak a pernyertes fél. Az viszont biztos, hogy ez a DPM ezután kelt. Bár István az itt található pecsétjét már 1258 óta használta, de az ifjabb királyi címet csak 1262. november végén vette fel, amelyet a dec. 5-i poroszlói egyezség erősített meg. A felek nyilván ezután hagyatták jóvá Béla ítéletét Istvánnal is, hiszen azok Gömör és Hont megyei birtokokra vonatkoztak, amelyek már az ifjabb király országrészébe estek (Zsoldos: Családi ügy 18-19., 26-27.). így ez a februári oklevél leghamarabb 1263-ban kelhetett. Hogy 1270-ig bezárólag pontosan mikor, az nem kideríthető, egyedül az 1265. évet zárhatjuk ki az akkor zajló hadműveletek miatt (valószínű egyébként, hogy az egész per még a harcok kirobbanása előtt újult ki, 1263 vagy 1264 folyamán). 15: [1264.] júl. 12., Lipcse - Simon alországbíró Karcsai Lóránt Keresztelő Szent János 15. napjától [júl. 8.] 4 napon át várakozott Amadé fia Lothár nevében az oklevéladó színe előtt a megidézett cseklészi Bö- kény fia Bökény ellenében, aki nem jött és nem is küldött senkit, ezért bírsággal tartozik, ha nem tudja magát kimenteni.
