Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
40 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek 12: [1261-1278. (1261-1263.?)] júl. 14-20., Buda - Simon alországbíró? Mivel Pete fia Pál és rokonai privilégiuma Csépán és rokonai ellenében érvénytelenítésre került (extitit cassatum), mert különféle szolgáltatónépeknek a földjét foglalja magába, miként ez a királyi oklevélben bővebben megtalálható, ezért Csépán és rokonai megtámadták az ítéletet a király által bíróként kijelölt Csák bán és az oklevéladó színe előtt, nem fogadván el, amit az határozott. Ezért az oklevéladó mindkét felet a király színe elé küldi Szent Mihály nyolcadára [okt. 6.], hogy Pált és rokonait milyen ítélettel ítéljék el. D. Bude quint, fer. prox, post fest. s. Margarete virg. Eredeti DL 25758. (MKA, Neo-regestrata acta 1504.26.) Kiadása: ÁÚO XI. 565. A kiadásban 3-4. sor: diversarum helyett diversorum. Az oklevél egy olyan kiadvány, amelyben egy Budán keltező bíróság a király személyes jelenléte elé utal egy olyan pert, amelyet ő már korábban lezárt. Ez leginkább országbírói vagy alországbírói oklevélre utal. A kirendelt bírótársként említett Csák bán két személlyel is azonos lehet: Csák nb. Demeter fia Csákkal és Hahót nb. Búzád fia Csákkal (Engel: Genealógia, Csák nem 7. Ugodi ág; Hahót nem 2. tábla: Búzád ága). A báni méltóságot egyikük sem viselte. Hahót nb. Csák esetében az erdélyi vajdai címére utaltak vele, amelyet egyszer „banus Transilvanus" formában jelöltek nála, és néha másoknál is (ld. Tóth: Csák soproni ispán 197.16. jz.). Csák nb. Csák esetében szimpla méltóságjelölő név volt. A két Csák bán szétválasztása néhány ponton vitatott és problematikus (erre részletesen ld.: Tóth: Csák soproni ispán 194., 198.), ám úgy tűnik, hogy ez a méltóságjelölés mindkét személy esetében az 1260-as években jelenik csak meg (egész pontosan 1261-től, ill. 1264-től, 1261 előtt Hahót nb. Csákot kizárólag „magister" méltósággal illették). Csák nb. Csák István ifjabb király híve lehetett, mert IV. Béla 1264 tavaszán megfosztotta neki adományozott méltóságától, és fogságba vetette, majd a trónra kerülő V. István megjutalmazta hozzá hűséges hívét. (Tóth: Csák soproni ispán 194. 2. jz.; Zsoldos: Családi ügy 38-39.; Zsoldos: Archontológia 293.). Halála 1270 utánra és 1279 elé tehető, mert 1270-ben V. István örökös bakonyi ispáni címmel említette, amelyet később is megtarthatott, mert a rokonságában öröklődött tovább a cím, ám 1279-ben már más viselte ezt a titulust (RA 2026. sz.; Zsoldos: Örökös ispánságok 78-79.; Zsoldos: Archontológia 128-129.). Hahót nb. Búzád fia Csák 1261-ben nyerte el vajdai méltóságát István hercegtől (innentől nevezik a források egyszer-egyszer „bánnak"), ám később IV. Béla híve lett. Halálának időpontja nem ismert, utolsó biztos feltűnése 1269, 1274-ben már biztosan halott (Tóth: Csák soproni ispán; Zsoldos: Családi ügy 109.; Zsoldos: Archontológia 292.). Ezek alapján a jelen oklevél keltét mindenképpen 1261 utánra tehetjük (amikor Hahót nb. Csák elnyeri a vajdai címet, amiért a „bán" méltóságjelölővel illették), legkésőbb pedig 1278-ra (mert 1279 januárjárban már nem Csák nb. Csák, hanem más a bakonyi ispán). Az oklevél hátulján egy pajzs alakú, kb. 32 x 27 mm-es pecsétfolt található. A pecsétfolt nagyjából egyezik Simon alországbíró pecsétméretével, kb. 2 mm-rel nagyobb annál hosszúságban (ld. DL 560.; 562.; 93903.), ám ez egy folt esetében még a „hibahatáron" belül lehet. Olyan országbírót, vagy alországbírót nem ismerünk, akinek a pecsétje akár csak hasonló méretű és alakú lenne. A bizonyíthatóan 1262-1264 között hivatalban lévő (Zsoldos: Archontológia 31.) Simonnal való azonosítást némileg gyengíti az a tény, hogy ő még nem Budán székelt, és egyetlen ismert oklevelét sem keltezte ott (ÁÚO XI. 519-521.; CD IV/3. 248-250.; ÁÚO VIII. 103-104.; DL 93903.; 15. sz. reg.), ez persze nem zárja ki, hogy Budán is tartózkodjon valamikor. Mivel a pecsétfolt csak nagyjából egyezik az egyébként nem Budán székelő Simon alországbíró pecsétjével, ezért csak bizonytalan módon azonosíthatjuk vele a kiadót, ám azt ki kell emelni, hogy ehhez hasonló alakú és méretű pecsétet az 1260-70-es évek alországbírói sigillumai között nem találunk. Ám ez nem zárja ki egy nem ismert (pecsétű) alországbíró, esetleg budai alnádo:
