Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
38 Szöcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Kiadása: HO IV. 38-39.; ÁÚO VII. 511-512. (HO alapján); Urk Burg I. 265-267. (HO alapján) Regesztája: CD VII/1. 314. (lat.); RA 1210. sz. A két későbbi szövegkiadás is a Hazai Okmánytár szövegén alapszik, amelyben 39. old. 12. sor. Har helyett Sár; 13. sor: restiterunt helyett restituerunt. (A másik két kiadás értelemszerűen ugyanígy javítandó). Az oklevél kiadóját Szentpétery Imre kérdőjelesen IV. Bélával azonosította, mivel „a szövegből következtetve (de nostro mandato, feceramus introduci) valószínűleg királyi oklevél" (RA 1210. sz.), ezt elfogadta Hans Wagner is, esetleg más bíróságokat is megengedve (Urk Burg I. 265-266.). Szentpétery igaza mellett hozható fel az is, hogy az oklevél írásképe nagyfokú hasonlóságot mutat egy másik, szintén Aranyoson kelt királyi DPM-val (5. sz.reg.). 10: [1250-es évek] okt. 19-25., Pét - Konrád mester és Bechend comes Mindenszentek [nov. 1.] előtti pénteken a budai káptalan színe előtt a királyné jobbágyai: Hego billogos (bilotus), Volth, Farkas fia Petur és Othmar a következő tanúikkal: óbudai (de Veteri Buda) Konch, Pál, Detrichus; tárnoki (de villa Tauarnuk) István; martonvásári (de Foro Martini) Joanka volt villicus; tétényi (de villa Tetyri) Salamon és Band; budavári (de castro Pesth) Kis István (parvo Stephano) Pál comes nemzetségéből; torbágyi (de Turbag) Jobos; újbudai (de nova Buda) Benedek, a szentjakabi plébános (sacerdos sancti Jacobi) fivére, ill. Lodomér; (...) budavári (de castro Pesth) Péter [tegyen esküt] arról, hogy a Tárnokvölgyben (Thavarnukvelgy) lévő Deszka (Dezka) föld, amelyre Mihály comes velük szemben öröksége címén igényt támasztott, mindig is a királyné népeinek földje volt. Ha az esküt leteszik, a földbe iktassák be a királynéi népeket. Az ítéletet a bíróhelyettesek: Konrád mester és Bechend comes hozták (magistro Corrado et comite Bechend vicem iudicis gerentibus et sententiantibus). D. in villa Peyth, sexta fer. post fest. Luce evang. Eredeti DL 82887. (Zichy család, zsélyi 218. В. 13.) Kiadása: Zichy I. 17-18.; Károly: Fejér vm. III. 508. (Zichy alapján); BTOE I. 72-73. Regesztája: Bártfai Szabó: Pest m. 43. sz.; Bakács: Pest m. 109. sz. Az oklevél szövegét a Zichy-okmánytár kiadása közli hibátlanul. Nem „igazi" damus pro memoria, hiszen a szöveg végén feltünteti a bírákat, akiket az oklevél kiadójának tekinthetünk. Az oklevél hátulján lévő pecséttöredék a Zichy-okmánytár kiadásakor még jobb állapotban volt, mint jelenleg. A leírása: „kerek pecsét... középköre, úgy látszik, sima volt, övedze azt egy körszalag, mely a még fönt levő 3 csillag után ítélve egészben 6 csillagot viselhetett, végre következik az írásos körszalag, melyen már csak ....COMI.... betűk láthatók" (Zichy I. 18.). A szöveg mind paleográfiailag, mind nyelvtanilag igen gyenge kivitelezésű, gyakorlatlan kézre vall. Bártfai Szabó László Mária királyné oklevelével azonosította (ld. Bártfai Szabó: Pest m. 43. sz.), de ennek a bírókat feltüntető zárómondat és a pecsét mellett az is ellentmond, hogy külön személyként beszél a királynéról. Ám a Veszprém megyei Pét falu mint kelethely akár arra is utalhat, hogy a két bírót a királyné bízta meg, esetleg az udvarbírója. Az oklevél a tárnokvölgyi persorozat (ld. Kubinyi: Buda pecséthasználata 126., 139-140.: 214-219. jz.; ÁMTF IV. 576-577, 618.) egyik állomása. Még a korai évekből való, amikor Mária királyné jobbágyai és egyedül berki Mihály között zajlott a per, Kubinyi és Györffy szerint az 1250-es évek végén. Azonban Kubinyi azért datálta erre az időre, mert a korai perszakaszt fémjelző másik oklevél Móric királynéi udvarbíró és nyitrai ispán kiadványa, aki „ezt a két tisztséget egyszerre 1251-ben és 1257-59-ben viselte" (Kubinyi: Buda pecséthasználata 139.
