Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 35 fivérei, másik részről Bogyoszló (Bogizlaus) között. Később a felek ismét megjelentek az oklevélkibocsátó színe előtt, és Bernold azt állította, hogy Ilmer fia Ylmer ellenében is tanúkat állított ugyanezen ügyben. Ám Ylmer azt mondta, hogy ő eltiltotta Bernoldékat a tanúállítástól, és az Udvarc és Sziget (Vduorch et Zygeth-Zyguth) nevű földben bírt részét nem akarja Bogyoszlóék párbajába belevonni, hanem a perrel várna addig, amíg nagykorú nem lesz. Ezért az oklevélkibocsátó úgy ítélt, hogy vízkereszt 15. napján [jan. 20.] a színe előtt Bernold a maga és fivérei nevében vívjon lovas párbajt Bogyoszló fia Yllev- vel Udvarc és Sziget Bogyoszlót illető része, továbbá 50 márkányi károkozás és házak felégetése ügyében. Ylmer fia esetét a föld és egyéb mondott ügyek kapcsán a párbaj napján fogja megvizsgálni. Továbbá ha Bernold a párbaj előtt megesküszik, hogy korábban 5 márkát adott a zsoldos bajvívónak ezen ügyben, akkor Bogyoszló a párbaj 25. napján ezt neki kifizetni tartozik a veszprémi káptalan színe előtt, olyan fajta pénzben (in ea specie pecunié), amelyről Bernold esküt tesz. D. in Oronos in oct. s. Nycolai. Eredeti PBFL Guary család levéltára 2041. (2) (DF 257262.) Kiadása: Sörös: Guary-levéltár 163.; CDB Családi levéltárak. Guary család (1252-1489) 2. sz. Regesztája: RA 1121. sz. A kibocsátót az oklevél hátuljára nyomott pecsét töredéke azonosítja, amelyből „a király bal válla s alább az övnél nyugvó kéz látszik" (Sörös: Guary-levéltár 163.; a pecsétre ld. Takács: Árpád-házi királyok pecsétjei 124-125.). A pecséten kívül egyértelműen a királyra utalnak a „per barones nostros" és „iudicis curie nostre" kifejezések is. Az oklevél keltét a kiadása indoklás nélkül 1256-ra tette, amit kérdőjelesen Szentpétery Imre is elfogadott (RA 1121. sz.). Az oklevél írásképe erős hasonlóságot mutat egy másik, szintén Aranyoson, 1259. márc. 30-án kelt királyi DPM-val (9. sz. reg.), így nem lehetetlen a későbbi (vagy akár korábbi) keltezés sem (bár a király tartózkodási helyét 1258 decembere és 1259 márciusa között nem ismerjük, nem valószínű, hogy három és fél hónapot egyhuzamban Aranyoson töltött volna, így pusztán ez alapján nem keltezhető az oklevél 1258-ra). Az itt felbukkanó Bogyoszló fia Illu két IV. László-kori oklevélben is felbukkan még, az egyik kifejezetten Zala megyei nemesnek említi (HO II. 22. és RP 207. sz.), továbbá 1277-ben Ilmer fia Ilmer is egy Zala megyei föld perében volt nádori ember (RP 182. sz.), így valószínű, hogy az említett Sziget nevű föld is a több Zala megyei Sziget valamelyikével (Csánki III. 111-112.) azonosítható. 6: [1257] okt. 19., Csepel - IV. Béla F[avus] szentmártoni apát köteles gelléri (de Gvler) Peteu-nek és rokonságának, szolgagyőri (Zulgagemiensis) várjobbágyoknak böjtközépkor fizetni Szántó (Zamtou) földért, amely vásárlás útján került hozzájuk, 25 márkát, és még 2 márkát - amely a királyi bírság (iudicium regale) várjobbágyokat megillető része -, mérlegelt királyi dénárokkal vagy tizedrészig égetett ezüsttel (cum denariis regalibus ad pondus vel argento decime combuscionis) a győri káptalan színe előtt. Ugyanekkor Peteu és rokonai az összes Szántóra vonatkozó, a szentmártoni monostor és a győri káptalan által kiállított oklevelüket kötelesek visszaadni az apátnak, vagy ha ő nem akarja azokat, akkor állíttassanak ki oklevelet a
