Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 33 ipsius, videlicet uxor Ysimguth non remisit marito suo res secum asportatas, et idem Michael comes in tertia feria post dominicam, in qua cantatur Esto michi(!) audebit iurare super dampno sibi per capitulum Ferrei Castri illatum, dictum capitulum pro eodem dampno satisfacere inrestituendo tenebitur. Locus iuramenti est monasterium ville Chitar. Hátulján: Datum pro memoria. a előtte áthúzva: etb bizonytalan olvasat, lehet Vermis, Vrms, stb. is c sor fölé beszúrva Mojm fia Mihály az 1230-1240-es évek forrásaiban tűnik fel (Id. a 38. sz. reg. komm.). Ha ezen évtizedeknél valószínűleg tovább is élt, az oklevelet inkább a század közepe, mint vége felé kell datálni. Mindezt erősíti az íráskép is. Olyan győri püspök, akinek a neve „A" betűvel kezdődött, csak egy volt ezen időszakban: Artolf (1245-1251., ld. Zsoldos: Archontológia 91.). Amadé győri püspök (1254-1267) nem jöhet számba, mert latinul minden esetben О kezdőbetűvel írták a nevét (Omodeus), akkor is, ha csak egy sziglával rövidítették (ld. pl. DF 280268.). Tegyük hozzá: nincs adat arra, hogy 1251 és 1254 között ki viselte a győri püspöki címet, így nem lehetetlen, hogy Artolf hivatalviselése kitolódott 1253-54-ig. Az oklevél megfogalmazása alapján úgy tűnik, hogy a püspök még hivatalban volt, amikor a döntést az itteni hatóság is írásba foglalta. Az oklevél hátulján lévő körpecsét lelógott a kiadványról, a folt nagysága nem mérhető pontosan, de kb. 40-50 mm közötti lehetett. Az ekkortájt hivatalban lévő országnagyok pecsétméreteit sajnos alig ismerjük, egyedül Roland nádort zárhatjuk ki, akinek nagyobb sigilluma volt. A fennmaradt pecsétek közül csak Hahót nb. Csák, ebben az időben tárnokmester és soproni ispán kb. 42 mm-es sigilluma jöhetne számba, igaz, a pecsétje egy későbbi időszakából való (DL 40076.). Ezen kívül Balog Miklós aszalnokmester (1251-1255) kb. 48 mm-es pecséttel rendelkezett (DL 91109). Az „udvarnokok bírája" funkcióval is felruházott Miklós ugyan többször is bíráskodott Nyugat-Magyarországon 1254-55 folyamán, de ezt mindig az udvarnokföldekkel kapcsolatban tette (ld. Kis: Szolgálónépi szervezet 158-160.), így nem valószínű, hogy köze lenne ehhez a perhez, amelynek nincsen udvarnokokkal kapcsolatos vonatkozása. Logikailag számba jöhetne még Geregye nb. Pál országbíró és zalai ispán is, főleg úgy, hogy az itteni oklevéladó egy Zala megyéhez tartozó monostort jelölt ki az eskü színhelyéül, bár ennek más oka is lehetett (mivel a vasvári káptalan érintett fél volt, így náluk értelemszerűen nem tarthatták az esküt). Pál pecsétméretét egyáltalán nem ismerjük, ahogy más, földrajzilag és kronológiailag még szóba jöhető tisztviselők pecsétjeit sem. így a pecsétekre vonatkozó forráshiány, továbbá az itteni pecsét méretének bizonytalan volta miatt az oklevél kiadóját ismeretlennek kell tartanunk. 4: [1255.] febr. 15., Regede - Rátót nb. Roland nádor és Dénes szolnoki ispán A király színe előtt per kezdődött egyik részről Belud comes fia Belud, másik részről Osl comes fiai, ti. Herbord és Tamás, János fia, és az ifjabb Osl fiai között a megboldogult Osl fia Miklós bármely - úgy saját, mint mások - jogán bírt birtokrészei ügyében, ti. Csáva (Chawa) falu felerésze, Aranaz, Bezernuk, Csorna (Chorna) és Széplak (Zeplak) falvakban bírt része kapcsán. A király az oklevél kibocsátójára és Dénes szolnoki ispánra (Dionisio comiti de Zavnuk) bízta az ügyet végső döntés céljából, akik elrendelték a feleknek, hogy az összes fent nevezett - úgy vásárolt, mint öröklött - birtokot Péter fia Péter, György és Ábra- hám comes közbenjárásával osszák öt részre, és az öt ember, ahogy az ő része
