Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
34 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek megkívánja, kapjon egyet-egyet. Azt is elrendelték, hogy Miklós széplaki tornyát (turris ... in Zeplak) szintén osszák öt részre, és egyvalaki az öt emberből, akinek az első rész jut (cui prima pars se optulatur) köteles a torony másik négy részét saját jogába megvenni méltányos, a mondott értékbecslők közbenjárásával felbecsült áron. Továbbá megszabták, hogy a felosztásnak böjtközépig meg kell történnie, és ugyanekkor, ha Herbort comes leteszi az esküt Széplak falu egyházában a mondott felosztást felügyelők színe előtt arról, hogy a 15 márkát megfizette a birtokok igénylése kapcsán, továbbá ha ezt nem kaphatja teljesen vissza ugyanezen birtokok jövedelméből, akkor Osl comes fiai és unokái a közösből kötelesek visszaadni neki. És - ha esküt tesz - a fizetés napját jelölje meg Herbortnak ugyanezen három felügyelő, ti. Péter, György és Ábrahám, és addig Herbort várjon Csáva faluban, amíg a fivérei őt teljesen ki nem fizetik. Böjtközép nyolcadán pedig a felek térjenek vissza a színük elé, és mutassák be a mondott három felügyelő oklevelét a történtek lefolyásáról. D. in Rudugvey, in quindena purificationis gloriose virginis Marie. Eredeti DL 24444. (MKA, Neo-regestrata acta 50. 47.) Kiadása: Sopron I. 22-23.; Urk Burg I. 240-241. Regesztája: Belitzky: Sopron vármegye 386-387.; Szőcs: Nádori intézmény 259-260.1. sz. Az oklevél kiadási évét Hans Wagner a burgenlandi okmánytár kiadásában 1255-ben határozta meg a kelethely Magyarországhoz kerülése (1254 tavasza) és Dénes szolnoki ispán felbukkanása alapján, aki oklevelekben 1254 októberében tűnik föl utoljára, ezért szerinte 1255 februárja a legvalószínűbb (Urk Burg I. 240.). A szolnoki ispán, Tűrje nb. Dénes fia Dénes tényleg 1255 folyamán halt meg (PRT VIII. 293.), ám őt Péc nb. György fia Dénes követte, és nem egyértelmű, hogy itt kiről van szó. Az oklevélen két pecsét foltja is kivehető halványan, az egyik átmérője kb. 55 mm, ami megegyezik Roland nádor pecsétméretével (ld. pl. DL 40031.). A másik pecsétfolt méretei sokkal elmosódottabbak, de egyértelműen kisebb, mintegy 46-47 mm-es pecsétátmérőre emlékeztetnek. Tűrje nb. Dénes pecsétnyomóját sajnos nem ismerjük, Péc nb. Dénesét sem szolnoki ispán korából, ám már nádorként, 1273-ban kiadott oklevelén megtalálható a pecsétje, ami kb. 60 mm átmérőjű (DL 845.). Ez tehát biztosan nem lehet azonos az itteni oklevélre nyomott pecséttel, ugyanakkor nem elképzelhetetlen, hogy Dénesnek időközben változott a pecsétnyomója, mint arra más esetben is láthattunk példát (pl. Aba Amadé 1293 körül cserélte le pecsétnyomóját, ld. RP 238. sz. reg. komm.). így is a Tűrje nb. Dénessel való azonosításnak van nagyobb esélye (ez esetben az oklevél kelte valóban csak 1255 lehet). Kérdés továbbá, hogy a másik kibocsátó valóban Roland nádorral azonosítható-e, mint azt Szovák Kornél is vélte (Szovák: Roland kúriája 303.), és ez mennyiben befolyásolja a keltezést. A pecsétméret egyezik, és Roland egy 1255. február 9-i oklevelének (amelynek széle le van tépve, és a kelethely sajnos pont nem látszik) írásképe erősen emlékeztet az itteni DPM-ra (RP 99. sz.). 1255. máj. 13-án Roland szintén Regede mellett tartózkodott (RP 102. sz.), és a köztes időpontban, 1255. márc. 11-én a délvidéki Vaskán, a király környezetében (RP 100. sz.) találjuk. A pecsét és az írásképek egyezősége, továbbá a Tűrje nb. Dénessel kapcsolatban mondottak alapján tehát az a legvalószínűbb, hogy az egyik kibocsátó tényleg Roland nádor, és az oklevél kiadási éve 1255. 5: [1242-1269. (1256.?)] dec. 13., Aranyos - IV. Béla Az oklevéladó országbírójának oklevele szerint a bárói zsoldos bajvívókkal (per pugiles conducticios) vívandó párbajt rendeltek el egyik részről Bernold és
