Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
32 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek oklevél kelethelye - bár a keltezésnél a pergamen kopott és szakadt - valamely stájerországi várban volt. Stájerország viszont csak 1254 április-májustól (a budai megállapodást követő pozsonyi békétől kezdve) lett Magyarországé (Bradács: Gutkeled István harcai 178.). Az oklevél kiadási éve így biztosan 1254. Ennek az sem mond ellent, hogy az itt említett Geregye nb. Pál országbírót 1254. jún. 28-án már Héder nb. Henrik váltotta fel e méltóságban (Zsoldos: Archontológia 31.), mert valószínű, hogy a bíróságot Stájerországban felkereső Óvári Konrádhoz és majádi Pálhoz ekkor még nem jutott el Pál leváltásának a híre, ezért hivatkoztak őrá. Az oklevél kibocsátóját egy olyan személyben kell keresnünk, aki előtt Győr nb. (Óvári) Konrád eredetileg beperelhette Gutkeled nb. Pált (lásd Engel: Genealógia, Győr nem 1. Óvári ág 1. tábla; Gútkeled nem 5. Sárvármonostori ág 1. tábla: elágazás; vö. még Karácsonyi: Magyar nemzetségek 485.), és aki aztán Stájerországba került, hogy a per ott folytatódjon előtte. Elvi szinten számba jöhet a közeli Pozsonyban székelő Roland nádor, aki 1254 áprilisában részt vett a pozsonyi békét előkészítő budai megállapodás megkötésében (RP 94. sz.), majd 1255 februárjában és májusban is a stájerországi Regede várában tartózkodott (4. sz. reg.; RP 102. sz.). Bár Roland 1254 júliusi tartózkodási helyét nem ismerjük, szeptemberben a vasvári várföldek visszavételével foglalkozott (RP 95-97. sz.), nem valószínű, hogy ezt egy rövid stájerországi tartózkodás előzte volna meg. Emellett elképzelhető Gutkeled nb. Dragun fia István szlavón bán is, aki szintén részt vett a budai megállapodás megkötésében, és 1254-től stájer kapitánnyá nevezte ki IV. Béla. Első ilyen címzéssel ellátott oklevele ugyan csak ez év szeptemberéből ismert (minderre ld. Szende: Babenberg 282.; Bradács: Gutkeled István harcai 178-179.), de valószínű, hogy a tisztséget nem sokkal a békekötés után megkapta. István bán éppúgy a nemzetség majádi ágához tartozott, mint az alperes Pál. Bár István tartózkodási helyét ekkor szintén nem ismerjük, áprilisban biztosan Budán volt, és ha a pozsonyi béke után rögtön stájer kapitány lett (ami valószínű), akkor a birtokait érintő rövid kitérő után rögtön átmehetett Stájerországba. Bár kérdéses, hogy Óvári Konrád vajon indított volna-e pert egy olyan bíró előtt, aki nemzetségi rokona az alperesnek, ezt leszámítva Dragun fia István jöhet leginkább számításba. Ugyanakkor más bírói személyek is elképzelhetőek, akikre konkrét adat nem utal. 3: [1245-1254.] - ? Mivel már régóta folyt a per a vasvári káptalan és Moym fia Mihály comes között A[rtolf] győri püspök színe előtt, ezért döntés született, végül megjelentek a felek ügyvédjei az oklevéladó színe előtt, a káptalan részéről az őrkanonok, Mihály részéről pedig Vrnisb győri udvarispán, és a következő megegyezésről számoltak be. Az őrkanonok a vasvári káptalantól oklevelet ad Mihálynak arról, hogy a leánya, ti. Ysimguth felesége nem adta vissza a férjének a magával vitt javakat, és ezen Mihály az „Esto mihi" vasárnapot követő kedden esküt tesz azokról a károkról, amit a vasvári káptalan okozott neki, a káptalan pedig köteles megtéríteni a kárt. Az eskü színhelye a csatári monostor. Eredeti DL 104749. (Festetics család) Az oklevél szövege; Datum pro memoria, quod cum controversia vertetur inter capitulum Ferrei Castri ex una parte, et Michaelem comitem filium Moym ex altera coram venerabili patre A. episcopo Jeuriensis diutius3 inde fuisset disceptatum, tandem constitutis procuratoribus utriusque partis coram nobis, ex parte capituli Ferrei Castri, custode eiusdem capituli, ex parte vero comitis Michaelis Vmisb curiali comite Jeuriensis in talem devenerunt concordiam, quod dictus custos Ferrei Castri comiti Mfichaeli] dabit littera capitulic super eo, quod filia
