Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 263 286: 1309. febr. 23. - egri káptalan Az oklevéladó színe előtt Leez-i Domonkos comes fia László és ugyanonnan való rokona: Bors fia Pető az öröklött Leez és Berzék (Bezzeg) nevű birtokaikon közös akarattal a következő felosztást tették. Berzék falut két részre osztották, amelyből a keleti, mezőn lévő felét Pető kapta, kivéve két kúriát a terület len- tebbi részén, amik Lászlóé maradtak. A falu másik, Hernád (Harnad) felé eső részét ugyancsak László kapta, kivéve hasonlóan két kúriát a ráeső terület lenti részén, amik Petőé lettek. A Miklósréte (Miklosrethe) nevű berek, amely Pető házától indul, Petőnek jutott, a Középerdő (Kuzeperdew) nevű erdőt két „csonkanyár" (chuncanar) nevű nyárfa mentén két részre osztották a felek, és az azok feletti rész Lászlót, az azok alatti rész Petőt illeti. A Hidegvízköz (Hydeguizkuzi) nevű erdőt szintén két részre osztották azon út mentén, amely Belmech-től az Itemer-révig (portus) vezet, és az úttól keletre eső rész László, a nyugatra eső rész Pető tulajdonába került. Az a berek, amely Pető házától egy Hidvég (Hydueg) nevű helyig terjed, Lászlónak jutott. Leez birtokból az a telek (sessio), amelyen emberek laknak, Lászlóé, a falu másik telke (sessio seu fundus) az alsó részen Petőé lett. Lászlóhoz került az a nyárfákból álló berekrész, amely a Hernád folyó körül terül el Leez falutól kezdve, azon rév alatt, amelyen Pető házától Leez falu felé kelnek át, ahogy a Hernád folyó kanyarodik. A Nyáras (Naras) nevű berket két részre osztották a következő határok mentén: egy nagy nyárfától kezdve egészen kettő olyan nyárfáig terjedően, amelyeknek nincsen kérge (ad duas arbores populeas superficie eorum carentes), majd ahogy a Leez faluba tartó út elkülöníti, az alsó rész minden haszonvételével és gyümölcsfájával Lászlónak, a felső rész Petőnek jutott. A Tekeberke nevű berek teljesen Lászlóé lett, a Perethnyg~Pe- rethnyek nevű berek pedig Petőé, de egy víz által (per stannum) elhatárolt része Lászlónak jutott. A Tölgyes (Tulgus) nevű erdejüket egy út mentén két részre osztották, és a keleti felét Pető, a nyugati felét László kapta. Ugyanezen erdő alsó, a folyó mentén egészen egy tölgyfáig terjedő vége Petőnek, a megmaradt része Lászlónak jutott. A Laych nevű erdő egyik fele Petőé, a másik fele Lászlóé lett. Azt is kijelentették a felek, hogy mind a Leez, mind a Berzék faluhoz tartozó mezőföldeket szántás, művelés és ott lakás céljára a nyájaiknak való legelőkkel együtt ők és jobbágyaik is közösen fogják használni. Ha a jelen oklevelet Szent Mihály előtt [szept. 29.] visszaviszik az oklevéladónak, akkor az privilégiumot bocsát ki ez ügyben. D. in Dominica Reminiscere a. D. 1309. Átírta: 1) egri káptalan 1346 > egri káptalan [1404-1459]: DL 1731. (MKA, Neo-regestrata acta 872. 7); 2) egri káptalan [1404-1459]: ua., mint Á-l. Ugyanezen jelzet alatt mindkét átírás 1772. évi másolata is. 3) egri káptalan 1414. márc. 3.: DL 43237. (Múz. törzsanyag, Fejérpataky) Kiadása: АО 1.169-171. Regesztája: Szendrei: Miskócz nemzetség 148.; AOkl II. 579. sz. A kiadás és a regeszta névalakjai az Á-l-et követik. Az AOkl II. 579. sz. az eltérő névalakokat is közli. A DL 1731-es átíró oklevél pontos keltezése egy szakadás miatt nem látszik, csak a „M° CCCC0 Q..." látható, ami 1404-1405, és 1440-1459 közé eső évszám is lehet. Az oklevél kiadóját mindhárom szöveghagyomány az egri káptalannal azonosítja (Á-l: quasdam litteras nostras clausas
