Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
262 Szó'cs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Eredeti Pécsi Püspöki és Káptalani Levéltár, Pécsi Püspöki Levéltár, Klimó-gyűjtemény 65. (DF 285809.) Kiadása: CD VIII/4. 646-647. Regesztája (lat.): CD VIII/4. 629. A kiadásban 646. old. 1. sor: Datur helyett Datum; 2. sor: loannis helyett lohannis; 647. old. 6. sor: assumpsit helyett assumpserat; 9. sor: debeabat helyett debebant; 11. sor: Seren helyett Geren; 12. (utolsó) sor: quindenarum helyett predictarum quindenarum. A kiadó egyértelműen Aba Amadé nádor. Amadé az Ung megyei Gerényen máskor is keltezett oklevelet (284. sz. reg.), és igen komoly lengyelországi kapcsolatokkal rendelkezett. Már 1285-ben járt követségben Lengyelországban (Zichy I. 81-82., keltére: Kállay: Keltezetlen oklevelek 123-125.), és jó viszonyt ápolt Lokietek Ulászló lengyel herceggel, aki száműzetése során Amadéhoz menekült, majd Amadé fegyveres segítséget nyújtott neki az 1304-1306 folyamán zajlódó harcaihoz, és úgy tűnik, hogy személyesen is részt vett némely hadjáratban (részletesen: Kádár: Harcban a koronáért 96-98.). Amadé fia, az itt említett János mester (Engel: Genealógia, Aba nem 1. Széplaki ág 1. tábla) szintén jó kapcsolatokat ápolt Lengyelországgal, birtokai is voltak a két ország határán, lengyel lakosokkal (ld. 1308: AOkl II. 307. sz.). A kiadónál nagyobb problémát jelent a kelet megállapítása. Amadé fia, János 1302-ben bukkan fel először forrásokban (AOkl I. 202. sz.), de az oklevél alapján ekkor már biztosan felnőtt korú volt, tehát hamarabb is járhatott Lengyelországban. Tegyük hozzá: az 1302. évi forrás még nem nevezte János mesternek. A „magister" cím világi előkelők esetében többnyire arra utalt, hogy valamilyen olyan méltóságot visel vagy viselt, aminek a nevében szerepelt a „mester" szó. János tényleg viselt ilyen méltóságot: lovászmester volt (Engel: Archontológia 40.). Kérdés, hogy mikor és kitől kapta e címet. A lovászmesteri voltára egyetlen adat utal: a híres, 1311. okt. 3-i oklevél, amelyben Amadé özvegye és fiai megegyeztek a kassaiakkal, ott függ János pecsétje is „Sigillum lohannis magistri agazonum regis Hungarie" felirattal (Körmendi: Aba nemzetség címerváltozatai 117-118. 1.3.1 sz. pecsét). Mivel Amadé és köre 1311 előtt Károly híve volt, az 1311-ben még birtokolt címet biztosan Károly egyetértésével viselte, azaz János ekkor az ő lovászmestere volt. Amadé nem volt mindig Károly híve, bár hogy mikor állt Károly oldalára át, vitatható (a kérdés, hogy hogyan értékelik azt a mozzanatot, hogy Amadé részt vett a Vencel- párti Ákos nb. István fiának és Vencel egy rokonának az 1303. febr-i esküvőjén. Jan Dabrowski lengyel történész szerint ez Amadé Vencel-pártiságát mutatta ekkor még, más értékelések szerint itt az esküvőn politikai tárgyalások is folyhattak az akkor már Károly-párti Amadé részvételével. Ld. Dabrowsky: Ulászló és Magyarország 78.; Kis: Ákos nb. István 72-73., ld. még Kádár: Harcban a koronáért 57-59., 76-77.). Amadét legkorábban 1302-1303-tól sorolhatjuk Károly hívei közé, és fia csak ezután kaphatta meg a lovászmesteri címet - kérdés, hogy mennyivel. János az 1308. évi oklevelében mindenesetre már „mesternek" címezte önmagát, de nem lovászmesternek, ami akár arra is utalhat, hogy megszakításokkal viselte titulusát, esetleg más olyan tisztsége is volt korábban, amire nincs adatunk. A jelen DPM kiadásának alsó határa mindenesetre az 1302. év, mivel akkor Jánost még nem nevezte mesternek az őt említő forrás. A felső határ 1311, Amadé halála. Hogy János mi célból tartózkodott Lengyelországban, nem egyértelmű. Az itteni ungi Batiz comes egyébként nagy valószínűséggel azonos azzal a Jakó fia Batiz comesszel, aki Amadé 1308. jún. 11-i, szintén Gerényben kelt oklevelében bukkan fel (284. sz. reg.). Ez esetben az alperes Konrád fia Tamás talán kistárkányi Konrád fia Tamással azonosítható (Engel: Genealógia, Boda [kistárkányi]), mert Kistárkány és Korláthelmec légvonalban kb. 20-25 km-re vannak egymástól, és az ilyesfajta perek általában az egymáshoz közel eső famíliák között zajlottak. Nem lehetetlen az sem, hogy ez az oklevél is 1308 táján kelt, mint a másik Batizt említő gerényi Amadé-levél (főleg hogy pont ebből az évből említik Amadé fia Jánost pusztán „mesternek", Id. AOkl II. 307. sz.), már csak azért is, mert a két oklevél paleográfiája eléggé hasonló.
