Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 259 Szent György utánra esett. 1308-ban is elég közel volt egymáshoz a két időpont (ápr. 21.), így ezen év valószínűsége is kicsi. Feltűnő, hogy Károly 1304. máj. 6-án a közeli Futakon tartózkodott (és, mint fentebb említettük, éppen Pacsintai Gergely számára adott kiváltságot). Elképzelhető, hogy ez az oklevél kiadási éve, ez esetben viszont furcsa lenne, hogy ezen idő alatt Gergely nem a király mellett tartózkodott, hanem Zimonyban, legalábbis ez következik a három bírónak a per folytatását leíró okleveléből, amely szerint a feleknek máj. 1-jén kellett megjelenni előttük, végül máj. 7-én a felek akaratából döntőbíráskodásra bocsátották azokat Gergely Pacsintára való visszatértének harmadnapjára (tandem partibus volentibus ipsam causam ad adventum eiusdem magistri Glregorii] in eandem vyllam suam Pochunta vocatam tertio die convocatis commetaneis suis ... et predicti nobiles arbitrabuntur inter ipsos - DL 93905.). A levél in Zemlynio kelt, ami nyilvánvalóan Zimonyt takarja (Csánki II. 233., 240.). Bár a szövegből nem egyértelmű, hogy Gergely személyesen jelent meg, de ő volt az egyetlen felperes, képviselőre nem utaltak, és a döntőbíráskodásra bocsátást „a felek akaratából" tették, tehát ez a legvalószínűbb. Károly természetesen úgy is adhatott kiváltságot Gergelynek Futakon, hogy ő ezalatt a zimonyi alországbírók előtt tartózkodott, de mindez nem teszi egészen bizonyossá az 1304-es évet, így óvatosságból a teljes évkört felvettük keltezési időnek. 283: 1308. máj. 19., Lampertszásza - Aba Amadé nádor Mihály fia István mester szőlősi {de Sceuleus) várnagy teljesen visszaadta mindazon ingó és ingatlan javakat, amelyeket az oklevéladó lampertszászi {de Lup- rehzaza) és borsovavári {de Borzauauara-Borzoua uara) jobbágyai ezen István mesternél eskü alatt elhelyeztek, és ezért az oklevéladó megígéri, hogy Istvánt teljesen felmentvén a mondott javak kapcsán soha nem indít pert ellene. A javakat István az oklevéladó által kiküldött Domonkos borsovavári pap színe előtt adta vissza. D. in Luprehzaza in dominica prox, ante Rogationem a. D. 1308. Eredeti DL 50644. (Kállay család 1300. 5.) Kiadása: АО 1.149. Regesztája: Kállay I. 56. sz.; AOkl II. 366. sz.; Neumann: Bereg m. 3. sz. A kiadásban a 3. és 11. sor: Luprechzaza helyett Luprehzaza; 7. sor: permittentes helyett promittentes. Az oklevél hátulján Aba Amadé pecsétjének a viaszmaradványai láthatók (vö. DL 70360.), a köriratból a bal oldalon az ENE - E (genere) részlet látszik, a jobb oldalon az Omodei szó El betűi. Bereg megye Amadé fennhatósága alá tartozott ekkoriban, az ispánokat is ő nevezte ki (ld. Neumann: Bereg m. 15. old.), így a diploma kiadóját biztosan azonosíthatjuk ővele. 284: [1308.] jún. 11., Gerény - Aba Amadé Egyik részről András fia Miklós a maga és fivérei: Mihály és Dezső nevében, másik részről helmeci Jakó fiai: István mester, Tatyz [= Batiz], András és Gergely az oklevéladó színe előtt megjelentek, és Miklós azt állította, hogy István mester és fivérei a tatárok kivonulása utáni 3. évben az éjszaka csendjében erőszakkal a Valkaja nevű házára törtek, ott a fivérét megölték, és attól a naptól kezdve használták a földjét, amellyel neki 60 márka kárt okoztak. 1307-ben Szent György napján [ápr. 24.] az egyik jobbágyuknak, aki az engedélyükkel költözött el tőlük, 8 márka kárt okoztak. Ugyanebben az évben Szent Domon-
