Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 245 I. Károly 57; Kádár: Harcban a koronáért 59-60.). Károly esetében viszont csak 1305-1306-tól beszélhetünk királynéról, amikor Károly elvette első feleségét, Máriát, akivel kb. 1309 első feléig élt együtt, az év októberében már valószínűleg nem. 1311 októberétől már ismét volt házastársa Károlynak (Kristó: Károly Róbert családja 16-18.). A kelethely környékén, Verőce megyében nem véletlenül említették a királyné népeinek jobbágyát, a megye a 13. század második felétől kezdve - néhány időszakot leszámítva többé-kevésbé állandó jelleggel - a mindenkori királyné megyéje volt, és ez a 14. sz. folyamán is így maradt (Zsoldos: Királynéi intézmény 150-152.; Engel: Archontológia 230.). Mivel az itt szereplő személyekre más adatunk nincsen (ill. István miles annyira általános nevet viselt, hogy bármelyik, később felbukkanó Istvánnal való azonosítása bizonytalan lenne), ezért az oklevél keltét nem tudjuk annál jobban behatárolni, mint hogy a 13. sz. végén (pontosabban: ez esetben csak 1292-ben), ill. a 14. sz. kb. első két évtizedében keletkezett, és kiadója valószínűleg vagy III. András, vagy I. Károly király. Károly esetében ugyan az 1310-es évek is szóba jöhetnek kronológiailag, ám az itineráriuma alapján egyetlen olyan év sem volt ebben az évtizedben, amikor október végén Verőce megyében (vagy a környékén) tartózkodott volna. 1305-1306. évi őszi tartózkodási helyeit nem ismerjük Károlynak, de 1307-ben valószínűleg még Rákosmező tájékán lehetett, ahol okt. 10-én a bárók hűséget fogadtak neki, és az 1308. évi is kizárható az az évi pesti gyűlés miatt, amely előtt Károly Budán időzött (minderre ld. Spekner: Buda 139-140.). A DPM kelte igy - Károly esetében - az 1305-1306-os évekre szorítható össze, bár pozitív adat a király délvidéki tartózkodására ezekből az évekből sincs. Környékbeli tartományúrként esetlegesen a Károllyal szövetséges Csák nb. Ugrin is szóba jöhet kibocsátóként, bár jóval kisebb eséllyel, mint I. Károly. Ebben az esetben az 1310-es éveket sem zárhatjuk ki a keltezésből. 267: 1306. okt. 22., Karász - Szabolcs m.? Az oklevéladó színe előtt személyesen megjelenő Izsép fia Jób kijelentette, hogy a felesége díszes nyestbőr-köpenyét (sufflatam clamidem ... pellem marturi) zálogba adta Tenkus (-Temkus) fia Jánosnak 2 márkáért, és ha emiatt ő vagy utódai pert indítanának János ellen, akkor patvarkodásért ítéljék el őket. D. in Karaz sabato prox. ante fest. b. Demetrii mart. a. D. 1306. Eredeti DL 76199. (Zichy család, zsélyi 217. D. 3.) Kiadása: Zichy 1.113. Regesztája: AOkl II. 81. sz.; Piti: Szabolcs m. 11. sz. A kiadásban a 3. sorban a kipontozott rész helyén talán pignore áll. Piti Ferenc az oklevél kelethelye miatt sorolta Szabolcs megye hatóságának oklevelei közé, mert Karász máskor is szolgált a megyegyűlés színhelyeként ekkor (vö. Piti: Szabolcs m. 15. sz.). Tegyük hozzá: a kérdéses település abban az esetben azért jelent meg, mert az alispán, Karászi Sándor adta ki. Sándor tisztségviselése nem igazolható 1306-ra (vö. Piti: Szabolcs m. 11. old.), és a jelen DPM hátulján lévő pecsétfolt mérete nem azonosítható egyértelműen Karászi Sándor pecsétméretével. A pecsétből az 1870-es években még több látszódott, mert a Zichy-okmánytár leírása szerint a kerek pecsét „közepén három csúcsú paizs köriratából. . . LI . В . . . betűk láthatók". Karászi Sándor fia Sándor kb. 27 mm-es kerek pecsétjének közepén valóban egy háromcsúcsú pajzs van (ld. DL 82829., 82830.), de a jelzett betűk (amennyiben az okmánytár szerkesztői helyesen olvasták) nehezen képzelhetőek el nála. A „LI" töredék talán a pecséteken gyakran szereplő ,,fili(i)" szó vége, ha ez így van, akkor az oklevéladó apjának a neve В betűvel kezdődött. A pecsétfolt mérete pedig valamivel kisebb is Karász Sándor pecsétjénél, talán 25 mm körül van. Ettől függetlenül nem zárható ki, hogy az oklevélnek köze van a Karásziakhoz, de ennél több nem állapítható meg.
