Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 231 A szövegben szereplő egyes kifejezések (residente exercitus nostri, iudicem curie nostre, iudices nostri ad hoc deputati) igen valószínűvé teszik, hogy királyi oklevélről van szó. Az oklevél hátulján lévő nagyméretű pecsét viaszmaradványai is mintha királyi oklevelet sejtetnének: ezek talán a királyi pecsétek hagyományos ülő alakjának az egyik lábát, és felette az országalmát tartó kéz csuklóját és ruharáncait formázzák. 1302 őszén történt Buda első ostroma, amikor I. Károly hadai még nem tudták bevenni a várat, az említett hadoszlás biztosan erre az eseményre utal. Az oklevél területi vonatkozása bizonyosan Valkó megye, két okból is. Egyrészt, az oklevéladó iuvenis-aként említett Péter mesterről fontosnak tartották megjegyezni, hogy ő egy bizonyos „Gergely mester" fivére. A Festetics család levéltárának középkori anyagában (ahonnan a jelen DPM is származik) ebből az időből más olyan oklevelet is őriznek, amelyben említenek egy bizonyos Gergely mestert (AOkl I. 446. sz.; ld. még a 282. sz. reg.), aki Pacsintai Gergellyel azonosítható, Valkó megyéhez kötődött, és I. Károly közvetlen hívének számított (Tóth: Valkó megyei oklevéladás 25-27.). Másrészt az oklevél kelethelye Daróc, és Pacsintai Gergely fivérével: Péterrel egy bizonyos „körösi" Lukács pereskedett - igen valószínű, hogy a két helyszínt közel keressük egymáshoz. Ez pedig Valkó megye esetében valósul csak meg az egész országban, ahol a mai Gibarac környékén fekvő Kőrös település a mai Visnjicevo közelében található Daróctól légvonalban kb. 20 km-re volt (más megyék esetében egyszer sem esik egymáshoz ilyen közel a két település, sőt, többnyire nincsenek azonos megyében sem). Valkó megye ebben az időben a Károlyhoz mindvégig hűséges Csák Ugrin hatalmi körzetéhez tartozott (Engel: Archontológia 221.; Tóth: Valkó megyei oklevéladás 26.). Ugrin is ott volt Károly oldalán a félresikerült budai ostromnál (vö. AOkl 1.287. sz.), és Károly Buda alól visszavonulva Ugrinnal együtt vonult dél felé, hiszen a király ebben az időben állandó jelleggel is az ő tartományában, leginkább a bélakúti ciszterci apátságban tartózkodott (Tóth: Valkó megyei oklevéladás 26.; Csukovits: I. Károly 57, Kádár: Harcban a koronáért 59.). Mivel az ostrom szeptember második felére már véget ért (ld. ugyancsak AOkl I. 287. sz.), Károly és Ugrin másfél hónap alatt kényelmesen visszavonulhatott a biztonságos Délvidékre. Az oklevél kiadója így legvalószínűbben I. Károly. Tegyük hozzá: elméletileg Csák Ugrint is sejthetnénk, hiszen neki is volt saját udvarbírája (iudex curie, ld. DL 94012.), és ő is beszélhetett a saját hadseregének a feloszlásáról. Ám az ebből az időből ismert oklevelein gyűrűspecsétjét használta (ld. DL 93936., 94011.), és a már említett viaszmaradványok és az oklevélretorika is inkább emlékeztet királyi pecsétre és oklevélre, mint tartományúrira. Azon nem kell csodálkozni, hogy Károly egy ilyen jelentéktelen üggyel foglalkozott, hiszen ekkoriban más, hasonlóan jelentéktelen perben is ítélkezett e környéken (Tóth: Valkó megyei oklevéladás 25.). 247: [1279-1303.] febr. 6-12. - sági konvent Simon fiainak: Mihálynak, Martonosnak, Jakónak és Fiiének az officiálisa: My- kus comes az oklevéladó színe előtt urai nevében megjelenvén teljesen elengedte palásti (de Palast) Ivánka fia Jóbnak Kér, Varsány és mindkét Kereskény falvak (villarum Kér, Wosyan et utrarumque Keresken) lerombolását, ami Hont fia Demeter ispán idején történt, és szavatolja, ha az urai bármikor is keresetet nyújtanának be a falvak ügyében vele szemben. D. quarta fer. prox. post fest. b. Agathe virg. Eredeti Prímási Levéltár, Esztergom, Ipolyi-féle gyűjtemény 7. (DF 248869.) Kiadása: ÁÚO III. 282.; Ipolyi: Okmány-érdekességek 44.; Palásthyak III. 2. (Ipolyi alapján) A három kiadás közül Wenzel okmánytára a legjobb, de 2. sor: Mortumus helyett Mortunus; Tyle helyett Fyle. Már Wenzel Gusztáv szerint is „hihetőleg az ipolysági konvent kiadványa", és ezt Ipolyi Arnold a külső jegyek alapján megerősítette, és az itteni DPM írásképének legjobb párhuzamát a sági konvent egy 1296. évi oklevelében találta meg (Ipolyi: Okmány-érdekességek 44-47., vö. DF
