Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
230 Szó'cs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek Az oklevél stílusa hiteleshelyi kiadványra vall, és a hátulján található pecsétfolt mellett ott a 20. századi „Országos Levéltár Középkori Gyűjtemény" feliratú bélyegző is, amelynek a szélessége kb. 38 mm. Ez alapján a középkori pecsétfolt mérete valamivel nagyobb, kb. 42 mm- ben határozhatjuk meg. Ez elvileg egyezik az egri káptalan és a jászói konvent DPM-oklevelein használt pecsét méretével (Id. a 332. sz. és a 83. sz. reg. kommentárját), és az említett egyházaknak ez a terület beletartozott a vonzáskörzetébe. Ennél több bizonyíték sajnos nem áll rendelkezésre, de igen valószínű, hogy a fenti két hiteleshely valamelyikét jelölhetjük meg kibocsátóként, nagyobb valószínűséggel az egri káptalant, amely különösen kedvelte a DPM-stílust. 246: 1302. nov. 10., Daróc -1. Károly király Az oklevéladó korábbi levele értelmében a hadoszlás 15. napján körösi János fia Lukács köteles volt az oklevéladó vagy országbírója színe elé állítani egy peg színű lovat, amit törvényesen tartott magánál, Gergely mester fivére: Péter királyi ifjú ellenében. A mondott napon Lukács be is mutatta a lovat, és azt állította, hogy az egy Péter nevű rokonáé volt, és tőle vásárolta. Ezért az oklevéladó és ezen ügyhöz rendelt bírái kijelölték a napot, ti. Szent Márton ünnepe előtti szombat 15. napját [nov. 24.], hogy Lukács állítsa a színük elé ezen Péter nevű rokonát, a ló szavatolóját, és a lovat is. Ha időközben a ló elpusztulna, akkor Lukács mutassa be a bőrét, és 1 márkát, amekkora értékűnek becsülték az állatot. Ha pedig elvesztené a ló bőrét, akkor esküt téve fizessen egy márkát. Eredeti DL 91150. (Festetics család) Regesztája: AOkl I. 303. sz. Az oklevél szövege: Damus pro memoria, quod cum secundum continentiam priorum litterarum nostrarum Lvkach filius Johannis de Kevrus in quindenis residentie exercitus nostri contra Petrum iuvenem nostrum fratrem magistri Gregorii unum equum peg coloris, quem apud eundem legittime impedivit, coram nobis vel iudicem[!] curie nostre statuere et comparere debuisset. Adveniente ipso termino idem Lucach comparuit et statuit dictum equum, ut debebat, contra eundem Petrum taliter respondens, quod idem equus fuisset cuiusdam cognati sui anomine Petria, a quo ipse emerat predictum equum. Unde nos et iudices nostri ad hoc deputati adiudicavimus et asignavimus diem, videlicet quindenas sabbati proximi ante festum beati Martini, quod idem Lucach debet statuere dictum cognatum suum nomine Petrum expeditorem videlicet dicti equi, et equum similiter in termino prenotato. Si autem medio tempore equum mori contingeret, extunc idem Lucach statuet cutem eius et unam marcam, pro qua est extimatus, vel si amitti contingeret prestito sacramento solvet unam marcam. Datum in Dorovch, in die sabbati proximi ante festum beati Martini supradicti, anno Domini M° CCC° secundo. Hátulján: Super statuendo expeditore super facto unius equi pro Petro contra Lucach filium Johannis de Kevrus. a'a sor fölé beszúrva
