Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
Regeszták 205 A kiadót a veszprémi káptlan levele árulja el, amely szerint Leurente febr. 16-án „secundum continentiam literarum memorialium iudicis curie domini regis" tette le az esküjét (HO VIII. 388-389.). Ekkor Ákos nb. István töltötte be az országbírói tisztséget (Zsoldos: Archontológia 36.). Felmerülhet ugyanakkor a kérdés, hogy nem-e az alországbíróra gondolt a káptalan, az oklevél hátulján ugyanis egy kb. 40 x 44 mm-es pajzs alakú pecsétfolt található. Ez nagyjából egyezik István alországbíró saját pecsétméretével. Az alországbíró 1298 októberétől még az ura, István országbíró kb. 54 x 60 mm-es pecsétjét használta (ld. DL 1509., 1517.; leírása: Rácz: Ákos nemzetség címere 27. 3.1. sz.), majd - feltehetően miután elkészült a saját tipáriuma - egy kisebb, kb. 42 x 40 mm-es, szintén pajzs alakú sigullummal hitelesített (ép példánya: DL 1490., vö. 1559.; leírása: Rácz: Ákos nemzetség címere 28.4. sz.), és 1300-ig ezzel pecsételt (ld. pl. DL 40254., 1564., 1559., 57071.). Az első bizonyíthatóan hozzá köthető lenyomata az új, saját pecsétnek egy 1299. márc. 7-i oklevélen látható (DL 40254.), míg 1298-ban még az országbírói sigillummal hitelesített. Az itteni januári oklevél a két időpont között van, de mivel a méret nagyjából egyezik (a folt kb. 2 mm-rel hosszabb az elvárhatónál, de ez még a „hibahatáron" belül van), ezért a kiadót inkább az alországbíróval, mint az országbíróval azonosíthatjuk, még ha a káptalani oklevél országbírói memoriálist is emlegetett. A tévedést talán az okozta, hogy itt egy DPM-kiadványról van szó, ezért a kibocsátót csak a pecsétje alapján azonosították, és a nevek egyezősége és a titulusok hasonlósága miatt tévesztették össze a kiadót. 208: 1299. febr. 16., Buda - III. András István, az oklevéladó kúriájának alországbírája perbe vonta az oklevéladó színe elé Gyertyaszentelő Boldogasszony 15. napján [febr. 16.] a Bihar megyei (de comitatu Byhoriensi) Kozma fia Kis (Parvus) Kozmát, akinek a nevében serviense: ... jelent meg, amely pert a felek közös akaratából hamvazószerda nyolcadára [márc. 11.] halasztotta. Ezen a nyolcadon Kozma személyesen, és nem képviselő útján köteles megjelenni István ellenében. D. Bude in quind. supradict. a. D. 1299. Eredeti DL 40251. (Múz. törzsanyag, Véghely) Kiadása, regesztája: RA 4214. sz. Az oklevél vízfoltos, helyenként nem olvasható. A kiadót a szöveg „Stephanus viceiudex curie nostre" megfogalmazása azonosítja. 209: [1291-1299.] febr. 19., Esztergom - ismeretlen világi vagy fogott bíró Bárcai János fia Miklós a maga és fivérei: Illés és Henrik, ill. Весе fia Márton és Moyta fia Edus nevében az oklevéladó színe előtt megjelenvén elmondta, hogy abban a perben, amelyet hanvai Szerafil fia János comes indított ellenük böjtközép nyolcadán az oklevéladó színe előtt Miklós fia Mikó comes bárcai földje miatt, fogott bírák közbenjárásával kiegyeztek, és vállalták, hogy az oklevéladónak mint bírónak és a poroszlójának ők adnak elégtételt. Az oklevéladó azonban Amadé mester kérésére teljesen elengedte a saját és a poroszló békebírságát Miklósnak és fivéreinek, ill. Mártonnak és Edusnak. Eredeti DL 75210. (Máriássy család levéltára, Máriássy Ferenc 38.)
