Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
172 Szó'cs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek A kiadásban igazítandó: 1. sor: damus helyett datum; 4. sor: iuraverint helyett iuraverit. A kibocsátót és a kiadási évet a pécsi káptalan 1295. júl. 20-i oklevele határozza meg, amely szerint Konrádnak a fenti ügyben „iuxta formam litterarum ... P. Dei gratia episcopi Quinqueecclesiensis" kellett esküt tennie (HO VII. 241-242.). Lásd még a 187. sz. regesztát. 167: [1293-1295]. nov. 16., Buda - Márton alországbíró Egyik részről megjelent az oklevéladó színe előtt Ry wg fia Jób a maga és fivére: Pál nevében a hévízi (de Calidis Aquis) keresztes konvent ügyvédvalló levelével, továbbá Albert fia Péter, másik részről pedig a budai Szűz Mária-szigeti apácák (sorores de insula Beate Virginis de Buda) nevében az officiálisaik: Pál comes és Miklós comes, és Jóbék azzal vádolták az apácákat, hogy azok jogtalanul elfoglalva tartják öröklött Zajcs (Zoych) nevű földjüket, amelynek régi határait a budai káptalan oklevele tartalmazza. Az apácák ügyvédjei azt felelték, hogy a megboldogult [V.] István király más birtokokért cserébe a Taksony (Taxson) nevű földet - ahol a szolgagyőri népek és a hercegség népei (populi Ducatus et Zulgageurienses) tartózkodtak - adta az apácáknak [RA 2170. sz.], és Zajcs a szolgagyőri népek földje volt, és Taksony föld határain belül fekszik, ahogy ezt azelőtt Márk fia Roland mester is birtokolta királyi adomány révén, és az apácák minderről oklevelekkel rendelkeznek. Az oklevéladó ezért a király által mellé delegált Aladár mesterrel, Farkas mesterrel és Tamás comesszel együtt elrendelte, hogy az apácák vízkereszt nyolcadán [jan. 13.] a színe előtt mutassák be a földdel kapcsolatos okleveleiket Jób, Pál és Péter ellenében, amelyeket megtekintve majd igazságot szolgáltat. D. Bude in crast. quind. Omnium Sanctorum. Eredeti DL 1086. (MKA, Acta ecclesiastica ordinum et monialium, Vbuda 5. 27.) Kiadása: ÁÚOIX. 583. Regesztája: Bártfai Szabó: Pest m. 65. sz.; Bakács: Pest m. 288. sz. A kiadásban 8. sor: eorundem helyett eorum; 16. sor: iaceret helyett interiacet; 21. sor: deputatos helyett deputatisli]; 22. sor: Domine predicte helyett Domini predicte. A kiadás által megadott tág időkeretet Karácsonyi János szűkítette 1293-1296 közé, felhívva a figyelmet azon, a budafelhévízi konvent által átírt vizsgálati oklevélre, amelyben III. András király kérte fel a konventet, hogy Zajcs fekvéséről és tulajdoni viszonyairól tegyen neki jelentést az itt is felbukkanó felek pere miatt (ÁÚO X. 418., 440-441.; HH 148-149., 169. sz.). Az oklevelet az a György perjel állította ki, aki (legtágabb értelemben) 1293-1295 között állt a konvent élén (Reiszig: Budafelhévíz 22.; ÁMTF IV. 636., vö. DL 1440., amely szerint 1296. ápr. 7-én már Márk a perjel). Mivel a király vizsgálatot elrendelő levele máj. 2-án, a konvent levele pedig áldozócsütörtök utáni hétfőn (1293: máj. 11.; 1294: máj. 31.; 1295: máj. 16.) kelt, így az itteni oklevélnek (amely még csak a per korai, okleveles bizonyítást elrendelő szakaszában keletkezett) az előző évre kellett esnie. A konvent a király parancsára vonult ki, ám a jelen oklevél hátulján egy kb. 35 mm-es körpecsét található, amely semmiképpen nem királyi sigillumra utal, ráadásul harmadik személyként is említi az uralkodót. Az oklevelet így (a budai kelethely miatt is) az alországbíró adhatta ki, aki a királyi jelenlét bíróságát vezette ekkor (valószínűleg a konventnek szóló parancslevelet is ő küldte a király nevében). A kérdéses időszakban Márton volt az alországbíró (Zsoldos: Archontológia 36.), és mivel a pecsétfolt mérete egyezik Márton alországbíró pecsétméretével (vö. DL 50552., 89261.), ezért a kiadót biztosan vele azonosíthatjuk.
