Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
164 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek purificationis beate Virginis dixit recepisse ad plenum a Thoma supradicta, ita etiam, insuper, ut idem Thomas tres marcas et dimidiam in argento banali in octavis Pentecostes nunc venturas ipsi Elee et fratribus suis coram nobis solviturum se obligavit, duplum incursurus, si illum terminum pretermiserit in solvendo, hoc interposito, quod idem Thomas nec litteris regalibus, nec quibuslibet rationibus ipsam solutionem ultra terminum posset prorogare. Item idem Elee fratres suos in ultima solutione statuendo se obligavit coram nobis, nichilominus idem Elee unam marcam, videlicet nonam marcam, sicut superius diximus, ad petitionem et instantiam proborum virorum Thome dicto relaxavit coram nobis. Datum secunda feria proxima post octavas purificationis beate Virginis. Hátulján: Pro Thoma filio Petk contra filios Nerad super debito trium marcarum et dimidie, ac expeditorie super solutione quatuor marcarum et dimidie. Teszéri Petk fia Tamás egyetlen datálható felbukkanása az esztergomi káptalan 1286. évi oklevelében található (DL 1197.), és találkozunk vele még Hont megye két datálatlan kiadványában (ÁÚO I. 89. = DL 40266.; DL 47771.). Mindkét esetben egy bizonyos Kemény a honti alispán, és az egyik oklevelet Karácsonyi János 1280 körűire keltezte (HH 116-117. 17. sz.), bár csak azért, mert a „nyelvezet 1280 tájára mutat". Karácsonyi az okmánytár „XII. század" datálását javította, így megfogalmazása az évszázadot, és azon belül a nagyobb szakaszt tekintve hozzávetőlegesen pontos, de ez természetesen nem jelenti azt, hogy az oklevél tényleg 1280 táján kelt volna, a megelőző és az az utáni évtizedek éppúgy elképzelhetők. Ugyanezen Kemény alispán és két szolgabíró levelében találkozunk egy bizonyos taszári Tamás fia Lőrinccel (DL 47811.). Nem lehetetlen, hogy ő az itteni Tamás fia volt, különösen, hogy neki, és fivérének: Jánosnak az életideje 1294-1335 közé esik (taszári Tamás fiaira, Lőrincre és Jánosra ld. pl. 1294: CD VI/1. 285-286.; 1300: CD X/3.282-283.; 1311: AOkl III. 28. sz.; 1313: AOkl III. 520. sz.; 1314: AOkl III. 754. sz.; 1318: AOkl V. 114. sz.; 1335: AOkl XIX. 450., 452. sz.). Mivel a sági konvent 1294. augusztusi oklevélben (ld. fent) Tamás fiai: Lőrinc és János nyilatkoztak arról, hogy valaki a nemzetségükhöz tartozik-e, és van-e része Teszér birtokból, ezért ekkor Tamás már biztosan nem élt. Ezen DPM keltének felső határa így 1294. Az alsó határt nem lehet egyértelműen megállapítani, jobb híján az 1250-es éveknél húzhatjuk meg. Az oklevél kiadója a szöveg tartalmából ítélve (igazolja a színe előtt történő kifizetést) biztosan egy hiteleshely. Teszéri Petk fia Tamás más esetben a sági konvent oklevele alapján végezte a kifizetését (ÁÚO I. 89.), máskor az esztergomi káptalan oklevelében bukkan fel (DL 1197.). A Hont megyei Teszér (ÁMTF III. 259-260.) mindkét hiteleshely vonzáskörzetébe beletartozott, és a nemzetség tagjai legtöbbször valamelyik esztergomi hiteleshely, vagy a sági konvent előtt intézték ügyüket. Az oklevél hátulján lévő pecsétfolt mérete (kb. 45 mm) a sági konvent pecsétméretével egyezik (DL 887), ahogy a viaszmaradványok is erre utalnak, így őt tekinthetjük az oklevél kiadójának. 155: [1294.] máj. Z, Buda - Márton alországbíró Azt oklevéladó azt a pert, amit színe előtt a személyesen megjelenő berki {de Berky) Mihály fia Tamás folytatott a személyesen jelenlévő diódi {de Gyogh) Jexa fia Péter ellen Szent György nyolcadán [máj. 1.], a felek akaratából Szent Jakab 15. napjára [aug. 8.] halasztotta a saját színe elé, amennyiben a felek nem tudnak Szent Jakab nyolcadán [aug. 1.] a felhévízi keresztes konvent előtt {coram cruciferis de Calidis Aquis) kiegyezni 6 fogott bíró segítségével. Ha nem tudnak
