Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
A "damus pro memoria" oklevéladás (előtanulmány)
A „Damus pro memoria" oklevéladás 15 időben, nagyjából annál több oklevél áll rendelkezésre). Mint Hegyi is jelezte, a kiadványok nagy része datálatlan, és sokszor még csak évtizedre pontosan sem lehet megállapítani a keletet. Ha azokat az okleveleket gyűjtjük össze, ahol a keltezési idő - ha kisebb bizonytalanságokkal is, de - legalább évtizedre pontosan megállapítható (253 ilyen oklevél van, tehát a teljes anyag szűk 70%-a), akkor azt az elosztást kapjuk, hogy biztosan az 1250-es évekből való 9 oklevél, és egy bizonytalanul, de valószínűsíthetően ide sorolható. A további adatok (zárójelben a bizonytalanul, de valószínűsíthetően ide tartozó kiadványok száma): az 1260-as évekből 20 (+2), az 1270-es évekből 28 (+7), az 1280-as évekből 23 (+5), az 1290-es évekből, 1300-ig számolva 98 (+4), az 1300-as évekből, 1301-től számolva 27, az 1310-es évekből 13 (+2), az 1320-as évekből 4 diploma. Az 1330 és 1446 közötti időszakból 11 DPM-oklevelet ismerünk.34 DPM-okleve- leket tehát III. András uralkodása alatt bocsátották ki a legnagyobb számban. A 14. század első évtizedében már jelentősen csökkent a számuk. Ám a fenti statisztikához érdemes még hozzátenni azt, hogy nem egy kiadványt tudtunk az 1280-as évek vége és 1310-11 közé szorítani (jellemzően Aba Amadé bíróságának működése alapján). Összesen 42 olyan DPM-oklevél van még, amelyek biztosan az 1280-as évek és az 1310-es évek eleje között keletkeztek, és ezek egy része is bizonyosan III. András korára esik. Még a legóvatosabb becslések szerint is biztosan 1270 és 1310 közé esik 239 oklevél, vagyis a teljes anyag mintegy 65%-a. Hegyi 75%-os becslését mégsem tartjuk elhibázottnak, mert több olyan oklevél is akadt, amelynek az időhatárait a becsült datálás során óvatosságból kitágítottuk 1270 elé vagy 1310 utánra, ám nagy valószínűséggel mégis e két évszám közé helyezhetők. Másfelől nézve mindössze 63 olyan oklevél van, amely bizonyosan kiesik a fenti időhatárok közül (tehát korábbi vagy későbbi), vagyis a teljes korpusz szűk 17%-a. A maradék 83% akár a jelzett évek közötti is lehetne, és ha nem is esik mindegyik biztosan oda, azt kijelenthetjük: a DPM-oklevelek 70-80%-át 1270-1310 között adták ki, azon belül a legtöbbet a 13. század utolsó évtizedében, III. András uralkodása alatt. Ennél sokkal érdekesebb annak a számbavétele, hogy kik voltak a lehetséges oklevéladók. Az ő körüket nem egyforma súllyal tudtuk megfejteni. Összesen 193 olyan oklevél volt, ahol a kibocsátó nevét és titulusát, vagy ha az előbbi nem ismert, akkor legalább csak a titulusát 99-100%-os bizonyossággal meg lehetett állapítani (a regeszták címsorában és a kibocsátók mutatójában félkövérrel jelölt rész, ld. „A regesztázás módja" c. fejezetet). Ezen kívül még 86 oklevél esetében 90-98%-os biztonsággal meg lehetett tippelni a kibocsátót (vagy legalább a titulusát). Vagyis az összes DPM-oklevél 75%-át (pont háromnegyedét) elég jó biztonsággal be lehet azonosítani. 57 oklevél esetében 70- 90%-os biztonsággal meg lehet határozni a kibocsátó személyét vagy titulusát (a címsorban és mutatóban dőlttel jelölt rész), és van 33 olyan oklevél (tehát a 34 Az itteni, és a következő statisztikai adatok pontos hivatkozásaitól eltekintenénk, mivel jelentősen megterhelné a jegyzetapparátust. A regeszták közül ki lehet keresni a vonatkozó adatokat.
