Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
126 Szó'cs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek jük. Gutkeled nb. István fia Joachim (szlavón bán: 1276-1277, tárnokmester: 1273-1275) pecsétje szintén más méretű volt (DL 3647.). Csák nb. Máté fia Péter tárnokmester (1279-1285) pecsétje éppen egyező átmérőjű (48 mm, ld. DL 1102.), de az ő pecsétjének feliratban pont nem szerepel az ST-betűkapcsolat (a „magister" szót MAGI rövidítéssel írták le). Az oklevél kiadója tehát biztosan nem nagybíró (nádor, országbíró, vajda, bán), mert ott jóformán mindenki kizárható (egyedül István erdélyi vajda kérdéses, de azon kívül, hogy nevében szerepel az ST-betűkapcsolat, semmilyen egyéb érv nem szól mellette). Talán egy „magister" címet viselő illetőről van szó, de mivel tőlük a legritkább esetben maradtak fent eredeti oklevelek a kérdéses időszakból, ezért közelebbi azonosítása nem lehetséges. 110: [1273-1285.] márc. 3-30., Tóhát - világi bíró Bölzsei Mike fiai: Mikolet és András, Iván fia Mihály és Gergely fia Adorján böjtközéptől kezdve 4 napon át várakozott somosi Gergely és Péter ellenében, akik nem jöttek és nem is küldtek senkit, ezért bírsággal tartoznak, ha nem tudják magukat kimenteni. Eredeti fényképe: DL 84238. (Bárczay család 2. 47.18.) Az oklevél szövege: Datum pro memoria, quod a medio Quadragesime Micolet et Andreas filii Муке, Michael filius Joan et Adrian filius Gregorii de Belse contra Georgium et Petrum de Sumus quatuor diebus continuis comparuerunt coram nobis in termino citatos legitime sicut dixerunt, qui non venerunt, nec miserunt, unde tenentur in iudicio, si se non poterint racionabiliter excusare. Datum in Tohat, quarto die termini prenotati. Hátulján: Contra Georgium et Petrum de Sumus pro Mikolet et aliis iudicialis. Az itteni per Aba nb. somosi György és fia: Péter, ill. az itteni bölzsei nemesek közt Bölzse föld tárgyában és a bölzseiek státuszának mibenléte miatt folyt. A per közvetlen előzményeként számító oklevél, amely jan. 16-án elrendelte, hogy böjtközépkor Péter és György mutassa be Bölzse földdel kapcsolatos okiratait, 1273-1285 között kelt (ld. az előző, 109. sz. regesztát és kommentárját), így a jelen DPM is ugyanebben az évkörben mozog. Közvetlen összetartozásukat nem csak tartalmuk igazolja, hanem az is, hogy ennek a hátulján is ugyanúgy egy kb. 48-49 names pecsét foltja van, mint a másiknak, így kiadójuk biztosan azonos, bár nem tudjuk pontosan, hogy ki lehetett. A kiadóval kapcsolatban ld. részletesebben a 109. sz. reg. kommentárját. 111: [1285.] máj. 31., Semjén - Szabolcs megye (István vicecurialis comes) Aladár fia László köteles volt megjelenni Orbán pápa ünnepét követő csütörtökön [máj. 31.] az oklevéladó színe előtt Chud nevű jobbágyával együtt, és odaállítani azt a 4 ökröt és egy „tatár" lovat (equum Tartarum), amelyekre Opoy comes igényt támasztott. A mondott határnapon László nem jelent meg és az állatokat sem állította oda, de megjelent a nevében serviense: Weche comes, és azt mondta, hogy László betegen ágyban fekszik, és ezért nem tudott eljönni. Az oklevéladó ezért elrendelte, hogy László majd Barnabás apostolt megelőző
