Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 54. (Budapest, 2017)
Regeszták
124 Szőcs Tibor: Damus pro memoria-oklevelek 108: 1284. dec. 15. - egri káptalan? Zochud fia Martonos mester az oklevéladó színe előtt kötelezte magát, hogy a szintén jelenlévő vécsei (de Weyche) Joachim (Iwachinus) fia Ivánkának (Iwanka) 4 márkát fog fizetni a következő húsvét nyolcadán [1285. ápr. 1.] részint jó kereskedelmi ezüstben (argento mercimoniali bond), részint becsértékben az oklevéladó színe előtt, és a duplájával tartozzék, ha elmulasztaná a határidőt. D. tertio die oct. b. Nycolai conf. a. D. 1284. Eredeti DL 99391. (Károlyi család nemzetségi levéltára, Pelejthey család Z. 2.) Kiadása: ÁÚOIV. 276.; HO VII. 189.; Károlyi 1.17-18. A kiadások közül a Hazai Okmánytár a legpontosabb, annyi - nem tartalmi - különbséggel, hogy 4. sor: markas helyett marcas. Már a kiadása is hiteleshelyi oklevélnek azonosította be tartalma és formai jegyei alapján. Az itteni családok és Vécse birtok Zemplén megyéhez kötődnek (Engel: Genealógia, Pelejtei [Azari; Zemplén m.]; és talán Engel: Genealógia: Leszteméri [Zemplén m.] 2. tábla). Az oklevél hátulján lévő pecsétfolt pontos mérete bizonytalan, kb. 40-45 mm közötti volt. Mivel a térség az egri káptalan vonzáskörzetébe tartozott, amely egyébként is a leggyakoribb DPM- kibocsátó volt ebben az időben, és a pecsétmérete (kb. 40-41 mm, Id. a 83. sz. reg. kommentárját) belefér a közölt mérethatárokba, ezért a kiadványt leginkább neki tulajdoníthatjuk, ha nem is teljes bizonyossággal. 109: [1273-1285.] jan. 16., Segesd mellett - világi bíró Bölzsei Nicol, András, Adorján és Mihály személyesen megjelenvén azzal vádolták surdi Györgyöt és fiát: Pétert - akik nevében utóbbi jelent meg -, hogy az ő Bölzse nevű öröklött földjüket [IV.] László királytól hamis sugallattal kérték a maguk számára. Ezzel szemben Péter azt mondta, hogy Bölzse földet, amely az ő öröklött birtokuk, elidegenítették az őseiktől, ám László király nekik visszaadta, és erről oklevelük van Lászlótól. Ezen kívül azt állították, hogy Nicol, András, Adorján és Mihály az ő libertinusaik voltak, de a tatárok után elszakították magukat tőlük. Az oklevéladó ezért elrendelte, hogy György és Péter mutassák be böjtközépkor a színe előtt László király mondott oklevelét, amely alapján majd dönteni fog. Eredeti DL 75207. (Máriássy család levéltára, Máriássy Ferenc 23.) Az oklevél szövege: Datum pro memoria, quod Nicol, Andreas, Adrianus et Michael de Belse personaliter astantes contra Gurgus de Surd et Petrum filium eiusdem, ex quibus idem Petrus comparuit, egerunt in forma iudicii coram nobis, quod iidem Georgius et Petrus predictam terram eorum Belse hereditariam a domino rege Ladizlao falsa suggestione impetrassent sibi dari. E converso idem Petrus pro se et pro eodem patre suo respondit, quod ipsa terra Belse de suis precessoribus fuisset alienata, et eorundem fuisset hereditaria, et dominus rex Ladislaus sibi reddidisset, et haberet ad hoc litteras eiusdem domini regis
