Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
164 1365. június 1.-június 22. nostri consuetudinaria huic iuri et gratie nostre repugnare videtur non obstante), a fiúutód nélkül elhunyt Zentyvan-i Péter fia: néhai Péter leányait: Margitot és Ilonát - Margit jegyesének: Zenthyvan-i Miklós fia: Jánosnak az érdemeire való tekintettel - fiúsítja apjuk Zenthyvan-i (Thorda vm) és bárhol másutt fekvő birtokrészeiben, de csak ha ez korábbi intézkedésével nem ütközik. Az oklevelet nagypecsétje alatt is kész kiállítani. Egyszerű, 1480 körüli másolat, DL 28505. — Tartalmi említés Járai Péter erdélyi alvajda 1365. augusztus 1. és december 7. között kelt oklevelében (384. sz.), DL 30123. □ Közlés: Transilvania 4/1871. 267 (Moldovanu, §t.). — Hurmuzaki 1/2. 96 (mindkettő hibákkal). — DocRomHist C, XII. 426-427 (román fordításban is). 376. [1365. június l.-július 3. között?] [I.] Lajos király a Toldalad-i Péter fia: Jakab, valamint István által Budun város ostromakor és Bulgária visszaszerzésében (in expugnatione civitatis Buduniensis et recuperatione regni Bulgarie) teljesített hü szolgálatok jutalmaként Mortunzenyuan-i [!] Márton fia: Jánosnak a leányait: Klárát az említett Jakabnak, Sebe-t az előbbi Istvánnak a feleségét, valamint a még hajadon Katalint elhunyt apjuk Zenthyuan birtokbeli összes javaiban fiúsítja. Tartalmi említés Járai Péter erdélyi alvajda 1365. augusztus 1. és december 7. között kelt oklevelében (384. sz.), DL 30123. — Bejegyzés a Bodoni es megsemmisült levéltárának XVIII. századi elenchusában, 222. sz. alatt, tévesen 1364. évi dátummal, ENMLt, Mss. □ Keltezése azon alapszik, hogy a fenti időszakból ismerünk olyan királyi okleveleket, melyek Vidin ostromakor szerzett érdemeket jutalmaztak (378. sz.; DocRomHist C, XII. 428^129; Ortvay: Temes I. 104-105; TTár 1898. 357-360; DL 96396, 5234, 5399, 49120, 5404-5). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 3, 5 (román fordításban is). 377. 1365. június 19. (in oct. Corp. Chr.) A Warad-i káptalan bizonyítja, hogy Dénes erdélyi vajda és Zonuk-i ispán [1365. május 24-i] ítéletlevele és kérése (374. sz.) alapján Molunsar-i Balázs deák vajdai jegyző királyi különmegbízottként (homine regio ... ad premissa specialiter transmisso), Abrahám magister kanonok tanúbizonysága mellett, június 10-én (f. III. a. Corp. Chr.) és a következő napokon Kusal-i Jakch magistert királyi adomány címén ellentmondás nélkül beiktatta a Mezes hegységben Szt. Margit tiszteletére emelt Mezesapath nevű apátsági monostor (in cttu de Zonuk) és tartozékai birtokába. — Méltóságsor. Fülöp prépost, Benedek olvasó-, István éneklőkanonok, az őrkanonokság betöltetlen. — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Statutoria super monasterio Sancte Margarethe de monte Mezes. Eredeti, chirografált hártyán, fíiggőpecséttel, DL 41622. — Tartalmi ái Lackfi Dénes erdélyi vajda 1365. november 4-i oklevelében (395. sz.), DL 41634 és Kemény József gyűjteménye (DF 253456). □ Közlés: DocRomHist C, XII. 460, 466-467 (román fordításban is, a tartalmi ái-ból). 378. 1365. június 22. (in campis prope eandem nostram Vidiniensem civitatem, in quind. Trinitatis) [I.] Lajos király Doboka-i János fia: László magister kérésére, tekintettel a Bulgaria-ban fekvő Vidin város és kerülete visszafoglalásakor (in recuperatione civitatis et districtus Vidiniensis regni nostri Bulgarie) vére hullásával szerzett érdemeire, továbbá arra, hogy már előrehaladott korban van, Dorottya, Anna, Margit és Klára nevű leányait - hacsak utóbb fia nem születik — apjuk minden birtokában fiúörökössé teszi királyi hatalmával élve és különös kegyéből, tekintet nélkül az ország szokásjogára (consuetudinaria regni nostri institutione, que huic gratie nostre repugnare videtur, prorsus non obstante).
