Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1367. szeptember 15.-október 6. 259 gyaitól nyolc lovat és két ökröt elloptak, majd négy lovat visszaadtak, de ezek közül a két jobbikat újra ellopták, és maguknál is tartják. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét töredékeivel, DL 28083. 0 Közlés: DocVal 209-212. — DocRomHist C, XIII. 428-430 (román fordításban is). 634. [1367. szeptember 15. körül] (in Hathzak) Péter [erdélyi] alvajda felesége szent- imrei officialisuknak: László fia: Istvánnak. Halogatás nélkül foglalja le Baas [o: István] megölt fia: Demeter, valamint gyilkos testvére: Baas házát és birtokrészét, nehogy széthordják Demeter ingóságait, mielőtt ura igazságot tehetne a felek között. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Stephano filio Ladislai officiali nostro de Sancto Emerico. Eredeti, papíron, kerek zárópecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 74446. Keltezésének indoklását lásd a következő oklevélnél (635. sz.), mellyel - azonos kibocsátója, kelethelye és tárgya folytán - egyidejűleg írhatták. □ Közlés: TelOkl I. 93 (1350 körűire keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 526 (román fordításban, 1350 körűire keltezve). 635. [1367. szeptember 15. körül] (in Hathzak) Péter erdélyi alvajda felesége szentim- rei officialisuknak: László magisternek. Mindenütt kerestesse és foglalja le azokat a lovakat, melyeket Bachy-i István fia: Baas, miután megölte testvérét: Demetert, annak méneséből elmenekített, mert a gyilkos javai urát illetik mint bírót. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Magistro Ladislao officiali nostro de Sancto Emerico. Eredeti, papíron, kerek zárópecséttel, Teleki cs mvhelyi lt: DL 74447. Keltezése azon alapszik, hogy Járai Péter (és általa felesége) csak második alvajdasága (1359-1368) idején használt kerek pecsétet a korábbi pajzs alakú helyett (Janits 103), s ugyanekkor töltötte be párhuzamosan a hátszegi vámagyságot is (Engel: Archontológia I. 326, vö. 40. sz.). Az egyidejűleg kelt két levél címzettje: Nádasi László fia: István és testvére: László 1367. szeptember 15-én szerepelt együtt szentimrei officialisként (vö. 633. sz.; István tiszttartói címe 1364-1367, a Lászlóé 1367-1368 között mutatható ki, 1. még 256, 346, 533. és 710. sz.). Baas fia: Istvánt (feltehetően a fiúk apját) még 1363. november 15-én is vajdai embernek jelölik (222. sz.), a testvérgyilkosság idején viszont már aligha lehetett életben. (H. G.) □ Közlés: TelOkl I. 93 (1350 körűire keltezve). — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 526 (román fordításban, 1350 körűire keltezve). 636. 1367. [október 6.-november 8. között] Péter erdélyi alvajda a Kulusmunustra-i konventhez. Október 6-i (in oct. Mich, arch.) ítélőszékén a János Kykullo-i, Miklós Ozd-i és Péter [Kulu]s-i főesperesek, magisterek által képviselt erdélyi káptalannak a [kolozs- monostori] konvent 1364. [október 6-november 18 között] kelt oklevelébe (329. sz.) foglalt panaszára [Huzyuteluk-i Bálint fia:] Alard azt válaszolta, hogy Bozd határjeleinek megújítása ellen azért tiltakozott, mert a káptalan ezzel az ürüggyel az ő Huzyuteluk-i birtokának nagy darabját, melyet eddig mind ősei, mind pedig ő bírtak, Bozd-hoz akarta foglalni. Ezzel szemben a nevezett főesperesek azt állították, hogy Alard olyan területen tilalmazta a határjelek megújítását, mely régtől fogva az erdélyi káptalan birtoka. Állításuk bizonyítására fel is mutatták a Warad-i káptalannak [I.] Károly királyhoz intézett [1336. május 20-i] jelentését Bozd határának megjárásáról (CDTrans II. 898. sz.). Kéri tehát a konventet, hogy küldje ki tanúbizonyságát, akinek jelenlétében megbízottja: Tate-i Márton fia: Péter november 8-án (VIII. d. Omn. sanct.) a bemutatott oklevél alapján jelölje ki a Bozd és Huzyuteluk közötti határt, és újítsa meg a határjeleket. Azt a területet, amelyet
