Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
260 1367. október 12-október 13. az oklevélben leírt határjelek bezárnak, iktassa a káptalannak, azt pedig ami ezeken kívül marad, előbb a káptalan, azután pedig Alard irányítása szerint határolja körül, és ha a felek nem tudnak megegyezni, mérje fel királyi mértékkel, vagy szemre becsülje fel. Minderről [november 18-ra?] (ad oct. festi [Martini conf.?]) tegyen neki írásbeli jelentést. Tartalmilag belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1367. november 22-i jelentésébe (644. sz.), DL 30686. 637. 1367. október 12. (f. III. a. Galli conf.) Az erdélyi egyház káptalana a Clusmonost- ra-i Szűz Mária-monostor apátjának: Ottónak és konventjének Imre bencés fráter útján előterjesztett kérésére átírja saját 1364. augusztus 28-i jelentését (315. sz.). — Méltóságsor: János prépost, András éneklő-, Péter őr-, Péter Clus-i főesperes, dékánkanonok, a káptalan kanonok) ai. Ái a kolozsmonostori konvent 1546. július 30-i oklevelében, DL 36908. — Kivonata a kolozsmonostori konvent okleveleinek 1427. évi jegyzékében, DL 36403, pag. lb. □ Regeszta: KmJkv I. 185. 638. 1367. október 13. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Mich, arch.) P[éter] erdélyi al- vajda bizonyítja, hogy miután október 6-án B[arnabás] fia: J[ános] (in oct. Mich, arch.) bemutatta előtte az erdélyi káptalan [1367.] augusztus 5-i jelentését (623. sz.), vajdai [!] tisztségénél fogva T[oldalag] birtokot, az előzőleg megállapított határok között, örökre neki és rokonainak ítélte. (H. G.) Egykorú másolat formularium számára, egyik szélén letöredezett papíron, a hely- és személynevek elhagyásával, DL 28745. 639. 1367. október 13. (in quind. Mich, arch.) Az erdélyi egyház káptalana Péter erdélyi alvajdához. 1367. augusztus 29-i kérésére (626. sz.) Machkas-i Darabus (d) Mihály alvajdai ember, Mihály magister kanonok jelenlétében, szeptember 27-én (in Cosme et Damiani mart.) a következőképpen járták meg Ottó [kolozsmonostori] apát és egyháza Mariatelke nevű birtokának határait: Primo enim incipit a parte meridionali in quodam monticulo parvo, in quo est méta perforata. Deinde saliendo ultra viam ad unum Berch pervenitur ad duas metas terreas. Postmodum procedendo paululum per idem Berch pervenitur ad locum Mariatelkefeu vocatum et in latere cuiusdam silve reperissent unam metam cursualem. Abhinc transeundo versus aquilonem per unum nemus pervenitur ad queddam locum Kyralkutafeu et Mariatelkefeu, et inter ipsos in uno rubeto unam metam terream reperissent. Ulterius procedendo ultra unam viam, qua venitur de Zenthmihaltel- ke et tendit ad unum Berch versus aquilonem supra Kyralkutafeu, et in ipso Berch unam metam terream reperissent, et per idem Berch pervenitur ad quendam locum Rauazlyuk vocatum, ubi similiter unam metam cursualem, exinde infra declinando per eandem plagam aquilonis venitur ad quandam terram paludosam, que vocatur Doruosto, penes quam tres antiquas metas terreas invenissent, que distingunt predicte possessioni Mariatelke vocate monasterii antedicti ac possessionibus Zomorduk et Budatelke. Az apát ügyvédje még további határjeleket is mutatni akart, de ezek felől a Zomurduk-i és Buda- telke-i nemesek nem tudtak megegyezni egymással, és Mariatelke határából nagy darabot saját birtokukhoz kívántak csatolni. Ezért a határjeleket a korábbi állapotukban hagyták,
