Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1368. június 4-június 9. 277 comissionem domine regine. — Uo., a jobb oldalon: Perlecta et correcta. — Hátlapján, XV. századi kéz írássával: Privilegium super Mezesmonostora. Eredeti, nedvességtől rongált hártyán fiiggőpecsét töredékével, Wesselényi cs zsibói It (DF 254799). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 488-491 (román fordításban is). 690. [1368. június 4-10. között] (Tord[e, ...]) Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán az erdélyrészi nemesek közössége és minden rendű-rangú ember részére Torda-n június 4-én (in oct. Penth.) kezdett közgyűlésén László Doboka-i, János Kykulleu-i és Miklós Zo- nuk-i főesperes-kanonokok, magisterek kérésére jóváhagyólag átírja Péter erdélyi alvajda 1367. július 11-i ítéletlevelét (618. sz.) az erdélyi káptalan Chergeud és az Egrus-i apát Monara nevű birtoka közötti határperben. Eredeti, hártyán, függőpecsétje a keltezéssel együtt, valamint az oklevél jobb oldali harmada leszakadt, DL 5358. A terminus ante quem azon alapszik, hogy az alvajdai ítéletlevél megerősítését a káptalan még a per folyamán kezdeményezhette, ez viszont június 10-én a felek egyezségével lezárult (vö. 701. sz.). 691. [1368. június 4-15. között] Miklós erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy Péter alvajda jegyzőjének: Esztergomi (de Strigonio) Tamás fia: Miklós deáknak a felesége: Katalin, jóllehet őt a király fiúörökösnek (tanquam verus heres masculinus) nyilvánította meggyilkolt apja: Gyula-i Lóránd fia: Tamás Gyula és Gyosmachkas (Doboka vm) nevű részbirtokaiban, az erdélyrészi nemesek és minden rendű-rangú ember számára június 4-én (in oct. Penth.) Torda-n kezdett közgyűlésén fogott bírák útján, saját életükre szólóan, kiegyezett a korábban tiltakozó Gyula-i Loránd fia: Istvánnal. Ennek értelmében Loránd fia: István Gyosmachkas-nak Machkas Joseph felőli, azaz keleti felét a Clusuar-ra menő útig (a plaga solis seu a parte possessionis Machkas Joseph usque viam euntem ad Clusuar) átengedte Katalinnak, kivéve Gyula-i Gyula fiai: János fia: Miklós és László fia: Pál részeit, amelyeket Katalin már korábban megkapott apja vérdíjaként. Átadott még egy, a falut átszelő patakon túl, észak felé eső telket (ultra fluvium per medium ipsius ville currentis a plaga septentrionali adiacentem), amelyben Cheh (d) Lukács nevű famulusa lakik. Ha Loránd fia: Istvánnak lesz fiúutóda, akkor a megállapodás érvényben marad, ellenkező esetben azonban ismét érvénybe lép a Katalin javára szóló királyi kegy. Keltezetlen fogalmazvány vagy egykorú másolat, papíron, pecsételés nyoma nélkül, DL 27272. Keltezése azon alapszik, hogy a Lackfi Miklós erdélyi vajda (1367-1368) 1368. június 4-én kezdett közgyűlésén kibocsátott oklevelek közül a legutolsó, mely ránk maradt, június 15-én kelt (vö. 692-695, 698-700, 702. sz.). 692. 1368. június 9. (Thorde, VI. d. oct. Penth.) Miklós erdélyi vajda és Zolnuk/Zol- nok-i ispán ítéletlevele. Az erdélyi részek nemességének közössége és minden rendűrangú lakójának számára június 4-én (in oct. Penth.) Torda-n tartott közgyűlésén Radas-i Péter özvegye: Margit bemutatta László VguchaAVgocha-i főesperesnek, Domokos erdélyi püspök helynökének 1367. július 1-jén kelt pátens ítéletlevelét (614. sz.), valamint 1368. március 28-án Miklós erdélyi vajdához intézett zárt alakú oklevelét (670. sz.), és kérte, hogy nagyanyja: Anich asszony leánynegyedét illetően [Szentiváni] György fia: Péter magister részéről szolgáltasson neki igazságot. Miután az alperes György fia: Péter nevében az erdélyi (AlbTr) káptalan oklevelével meghatalmazott ügyvédje: András deák
