Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1366. május 24. 197 július 1-jén (in oct. [Nat.] Ioh. bapt.) előbb a tordaiak, majd pedig az alperesek mutassák ki a határt megbízottainak: Twr-i Jánosnak, Zupus (d) Miklósnak, Pethlend-i Andrásnak a városiak részéről, Buda-i Györgynek, Zumurduk-i Miklósnak vagy Chamafaya-i Tóth (d) Jánosnak a nemesek részéről, a vitásnak maradó területet mérjék fel királyi mértékkel vagy szemre becsüljék meg, és október 6-ra (ad oct. Mich, arch.) tegyenek neki jelentést. Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1366. július 5-i jelentésébe (496. sz.), DL 28742, 36909 és Wass cs lt (DF 252903). A regesztában a DL 28742 névalakjai szerepelnek. □ Közlés: Balia: Erdély törvényei 167-170 (tévesen 1346-ra keltezve). — Ub II. 244-245. — DocRomHist C, XIII. 125-128 (román fordításban is). □ Regeszta: WassLt 136. sz. 469. 1366. május 24. (in Penth.) Az erdélyi káptalan [I.] Lajos királynak. 1366. május 9-i parancsára (442. sz.) Bord-i Mihály királyi ember, Miklós karbeli pap tanúbizonysága mellett, május 19-én (f. III. p. Ascens. dóm.) Hyduigh-i Miklós fiait: Jakab magistert és Demetert ellentmondás nélkül bevezette az Olthemen [!] és Mainas birtokon őket illető telkekbe és azok tartozékaiba. Ái I. Lajos király 1366. július 17-i oklevelében (515. sz.), DL 105237. □ Közlés: CDHung IX/3. 570-571.— SzOkl I. 71. — DocRomHist C, XIII. 129-130 (román fordításban is). 470. 1366. május 24. (in Penth.) Az erdélyi káptalan [I.] Lajos királyhoz. 1366. május 9-i parancsára (444. sz.) Burd-i Mihály királyi ember, Miklós karbeli pap tanúbizonysága mellett, Miklós fiait: Jakab és Demeter magistereket, valamint néhai Benchench többi unokáját május 17-én (dóm. p. Ascens. dóm.) örökjogon bevezette Arapataka és Hyd- vig/Hydwig birtokba. — A határjárás szövege: Primo enim in cacumine cuiusdam montis Vechul dicti metam antiquam renovassent, que meta distinguit easdem possessiones a districtu Siculorum de Sebusi. Deinde super idem Berch ulterius eundo, quatuor antique metas. Adhinc declinat ad quendam montem Benedikmezey, ubi antiquam metam, deinde ad silvam Howod vocatam veniendo, in qua antiqua metam similiter reno[v]assent. Ulterius veniendo ad riw[u]lum Kurlatpataka vocatum seu Kurlatgepuy, iuxta eundem riw[u]lum, antiquam antiquam metam reno[v]assent, que separat a posessione Bulyn. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Domino regi, pro magistris Iacobo et Demetrio, nobilibus de Hydwig, statutoria. Eredeti, papíron, a káptalan töredékes zárópecsétje mellett királyi titkospecsét töredékeivel (vö. SzOkl VIII. 32- 33), 1934-ben Török Bertalan gyűjteményében volt, jelenleg fellelhetetlen. □ Közlés: Ub II. 245-246. — SzOkl VIII. 32-34 (csonkán), 395-397. — DocRomHist C, XIII. 130-131 (román fordításban is). 471. 1366. május 24. (in Penth.) Az erdélyi egyház káptalana [L] Lajos királynak. 1366. május 9-i parancsára (443. sz.) Bord-i Mihály királyi ember, Miklós karbeli pap tanúbizonysága mellett, május 14-én (dóm. p. Ascens. dóm.) Sombor és Gerebench birtokot az előbbi határán fekvő Solyumkw várával együtt ellentmondás nélkül Miklós fiai: Jakab és Demeter magistereknek, valamint néhai Benchench többi unokájának iktatta az alábbi határokkal: Primo enim unam metam antiquam circa ripam [rivuli Zjaldubudpataka, qui distingit easdem possessiones de Syculis Sebusy, a parte vero districtus Siculorum de
