Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
198 1366. május 27.-május 30. Chyk in medio cuiusdam magne silve, in quodam campo Bezydmezeu dicto, similiter antiquam metam renovassent. Ai I. Lajos király 1366. július 17-i oklevelében (516. sz.), Török Bertalan gyűjteménye (DF 244527). □ Közlés: DocRomHist C, XIII. 128-129 (román fordításban is). 472. 1366. május 27. (in Clusuar, f. IV. p. Penth.) [I.] Lajos király mindenkinek, különösen pedig az erdélyi vajdának vagy alvajdának és ezek alvámagyainak és officialisai- nak megparancsolja, hogy birtokaikon és honorjaikon a Deeswara-i és a Deesakana-i polgárokat, népeket és kereskedőket ne háborgassák, és felettük ne bíráskodjanak, kivéve a bűnügyeket, mint például a tettenért tolvajlást. Az általuk vagy ellenük indított pereket Deswara-n és a Deesakana-n az ottani szabadságok szerint kell tárgyalni. Senki adószedője nem kényszerítheti őket jogtalan vagy a szokásost meghaladó adók megfizetésére, mert a király különös oltalmát élvezik. (K. A.) Ai Lackfi Dénes erdélyi vajda 1366. május 27. után kelt oklevelében (473. sz.), Dés v It (DF 253312). A leírás szerint királyi titkospecséttel volt megerősítve. □ Közlés: Ub II. 246-247. — DocRomHist C, XIII. 133-134 (román fordításban is). □ Regeszta: TörtLapok 1/1874. 411 (16. sz., K. Papp M.). 473. 1366. [május 27. után] Dénes erdélyi vajda, Temes, Orod és Chanad, Zonuk és más vármegyék ispánja, Sarachen magister Deesakna-i és Deesuara-i királyi kamara- és sókamaraispán officialisa: András magister Deesakna-i sókamara-alispán (vicecomes salisfodinarum) kérésére, átírja [I.] Lajos király 1366. május 27-i oklevelét (472. sz.) a Deesakna-i és Deesuara-i polgárok és hospesek számára. (K. A.) Eredeti, csersavval kezelt, rongált hártyán, hátlapján befuggesztett gyűrűspecsét nyomával, Dés v lt (DF 253312). — Uv. □ Regeszta: TörtLapok 1/1874. 411 (16. sz., K. Papp M.). — Ub II. 247. — DocRomHist C, XIII. 134-135. 474. 1366. május 30. (in Wasarhel, in vig. Trinitatis) Miklós, a székelyek ispánja, valamint Zeech-i Miklós, Dalmácia és Horvátország bánja, [I.] Lajos király teljhatalommal felruházott bírái az erdélyrészi székelyek körében, bizonyítják, hogy egyrészről Mykuo fia: Jakab magister és unokatestvére (fr. p): Miklós fia: Demeter székelyek, más rokonaik és testvéreik nevében is, másrészről Waik [?] fia: Domokos Sebes-i székely (Siculo Sebesyensi), rokonaik közül választott fogott bírák, mégpedig Ferenc, Tamás fia: György, Forrow fia: Mihály, Fülöp fia: Jakab, Gegus fia: Ágoston és Mihály fia: Balázs Sebes-i székelyek útján kiegyeztek egymással a Domokos által elkövetett hatalmaskodások és kártételek miatti perükben. Minthogy Domokos másként nem tudta jóvátenni Jakab és Demeter, valamint rokonaik házainak felégetését, birtokaik elpusztítását és az ingóságokban általa okozott károkat, visszavonhatatlanul átengedte nekik az Olthzeme területén, Sebesszék határán elterülő, székely módra bírt örökjogú jószágát (quasdam possessiones et possessionarias portiones suas hereditarias in territorio Olthzeme nuncupato more Siculicali in confiniis sedis Sebes adiacentes) minden haszonvételével, különösképpen az irtásokkal együtt (cum ... terris purgatis, vulgo yrtouan dictis). Egyidejűleg kötelezte magát, hogy június 24. körül (circa Nat. Ioh. bapt.) kivonul a jószágból, továbbá, hogy a királlyal szemben örökös hűtlenség bűnében (in nota et labe perpetue infidelitatis), a felpe-
