Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
1364. április 29-május 1. 127 quattuor metas antiquas est una meta ex novo erecta. Adhuc ad eundem montem altius ascendendo, in cacumine ipsius montis penes unam metam antiquam una meta erecta. Abhinc infra ad partem meridionalem ad quendam vallem inter virgultum declinando, pervenit ad caput ipsius rivuli Berethopotaka [!] pro meta commissum. Demum per cursum ipsius infra flectendo, spatium non per magnum, transito ipso rivulo, cadit ad unam magnam viam, circa quam est quidam fluvius Fellakpotaka vocatus, quo rivulo transito, tendit supra quendam montem virgultosum et in latere ipsius montis ascendente [!] perveniet ad duas metas antiquas, iuxta quas unam novam erexissent. In quoquidem monte per quandam semitam virgultosam versus partem meridionalem transeundo, perveniet ad alias duas metas antiquas, iuxta quas unam metam novam erexissent. Adhuc per eundem montem directe remotius transeundo pervenit ad tres metas antiquas, iuxta quas est nova meta erecta. Inde infra declinando, pervenit ad rivulum Melyespotaka vocatum et in cursu ipsius rivuli ad partem occidentalem egrediendo, cadit ad alium rivulum ad villam Nogfolu vocatum [!] permeantem. De quo fluvio exeundo pervenit ad duos lapides pro metis signatos, de quorum medio tendit supra ad montem Chychol vocatum ad quendam alveolum Mochar vocatum, de quo monte versus partem dexteram remanet ville Fellak annotate. Item de ipso Chychol infra ad quendam [!] vallem declinando, cadit ad quendam rivulum, quo rivulo postmodum transito, ascendit supra ad terram Zakaduztfeuld vocatam, de quo loco tendit supra ad montem Nergesheg vocatum et in vertice ipsius sub quadam arbore ilicis sunt due mete antique. Inde descendit infra ad lacum. Deinde per terras arabiles vadit ad monticulum Elesberch vocatum, de quo monticulo tendit infra ad duos rivulos Beretepotaka et Fellakpotaka nuncupatos, ubi mete predicte ville Fellak terminantur. Ái I. Lajos király 1367. január 29-i oklevelében (578. sz.), DL 30682. □ Közlés: DocRomHist C, XII. 237-241 (román fordításban is). 272. 1364. április 29. (in Waradia, f. II. a. Asscens. dóm.) Péter erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanának. Zalasd birtok határjárásáról hozzá intézett jelentését privi- legiális alakban állítsa ki Zalasd-i Musasd [!] fia: Ladislau részére, jogai védelme céljából. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1364. április 30-i oklevelébe (273. sz.), Barcsay cs lt: DL 97793. 273. 1364. április 30. (f. III. a. Asscens. dóm.) Az erdélyi egyház káptalana, Péter erdélyi alvajda 1364. április 29-i kérésére (272. sz.) fuggőpecsétje alatt, privilegiális alakban átírja saját 1364. április 11-én kelt jelentését (270. sz.). — Méltóságsor. János prépost, András éneklőkanonok, a káptalan kanonokjai, az őr- és dékánkanonokság betöltetlenek. Eredeti, hártyán, fuggőpecséttel, Barcsay cs lt: DL 97793. 274. 1364. május 1. (in Sancto Emerico, in oct. Georgii mart.) Péter erdélyi alvajda Doboka-i Miklós fiait: János és László magistereket, akik a Kulusmonustra-i konvent kötelezőlevele (257. sz.) értelmében február 9-én (in oct. Purif. virg.), kétszeres fizetés terhe alatt, 14 Ft tartozásukat tartoztak volna megadni Sánta (Claudus) Péter és Bartha Forrou-i, valamint Kis (Parvus) Miklós [Medvys-i hospeseknek], minthogy ezt elmulasztották, a
