Erdélyi okmánytár 4. (1360-1371) - Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 53. (Budapest, 2014)
Oklevélkivonatok (1-1046. sz.)
128 1364. május 1.-május 8. szokott bírságban elmarasztalja. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Pro Petro Claudo et Bartha, hospitibus de Forrou, ac Nicolao Parvo, hospite de Medvys, contra Iohannem et Ladislaum fdios Nicolai de Doboka, super solutione quatuordecim florenorum in octavis Purificatione Marie virginis faciendis [!], obmissionalis. Eredeti, papíron, sérült zárópecséttel, ENMLt, Törzsgyűjtemény (DF 253660). □ Közlés: DocRomHist C, XII. 242-243 (román fordításban is). □ Regeszta: EMOkl 120. sz. 275. [1364. május 1.-június 6. között] Péter erdélyi alvajda a Kulus-i egyház konvent- jéhez. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében a kijelölt alvajdai emberek egyike határolja körül Gyrukuth földet, és iktassa János fia: Barrabas Olnuk-i nemes részére, amennyiben az általa tartandó vizsgálat igazolja, hogy az Olnuk-hoz tartozik. (H. G.) Tartalmi említés a kolozsmonostori konvent 1364. június 6-i (291. sz.) és 14-i jelentéseibe (294. sz.), iktári Bethlen cs lt (DF 255009). A terminus post quem azon alapszik, hogy az alvajda feltehetően előző, május 1-jén kezdett törvénykezésén rendelkezett az ügyben. □ Közlés: DocRomHist C, XII. 347-350 (román fordításban is). 276. 1364. május 7. (in Jenew, f. III. p. Ioh. a. port. Lat.) Pethew fia: Miklós magister, Doboka vármegyei ispán, valamint Inok fia: János és Demeter ottani szolgabírák bizonyítják, hogy Kerkurhazy-i László fia: Mihály ítélőszékük előtt magyarországi szokás szerint (iuxta consuetudinem regni Ungarie) tiltotta Solumku-i Buthus (d) Jánost és Wy- folui-i jobbágyait, valamint Wrdung (d) Benedek jobbágyait attól, hogy a Solumus folyó melletti vagy bárhol lévő örökjogú rétjein és szántóföldjein legeltessenek, barmaikat és ménesüket ott éjszakáztassák. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Pro Michaele de Ker- kurhazy, contra Iohannem Bu[thus] dictum et Benedictum Vrdung dictum, de suis pratis, prohibitoria. Eredeti, papíron, három zárópecséttel, melyek közül a legfelső körirata: +S IOHANfNIS FILII] INOC, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73704. □ Közlés: TelOkl I. 131-132. — DocRomHist C, XII. 245-246 (román fordításban is). 277. 1364. május 8. (in Sancto Emerico, VIII. d. oct. Georgii mart.) Péter erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanához. Dénes erdélyi vajdának és Zonuk-i ispánnak az er- délyrészi nemesek összessége és minden rendű-rangú ember részére [1363.] november 8- án (f. IV. a. Martini conf.) Torda-n kezdett közgyűlésén Ottó Clusmonustra-i apát, felmutatva az erdélyi káptalan [1363. október 6.-november 8. között kelt] határjáró oklevelét (214. sz.), pert kezdett Zamosfolua-i Miklós fiai: András és János ellen. Minthogy az alperesek állítása szerint ők csak azért tiltakoztak, mert az apát a határjárás során Zenthmiklos nevű birtokuk határából jó darabot Apathyda-hoz akart csatolni, a vajda [1363. november 17-i oklevelével] újabb határjárást rendelt el, és az ügyet [1364.] január 13-ra (ad oct. Epiph. dóm.) halasztotta (224. sz.). Ezen a terminuson Ottó apát bemutatta az erdélyi káptalan [1363. december 16.-1364. január 13. között kelt] jelentését az Apat- hyda és Scenthmiclous közti vitás föld felméréséről (236. sz.) az alvajdának, aki az ügyet március 6-ra (ad oct. Med. quadrag.), majd május 1-jére (ad oct. Georgii mart.) halasztotta. Mivel ekkor Zomurduk-i László, az apátnak a konvent levelével megbízott ügyvédje, arra a kérdésre, hogy megbízója esküvel vagy baj vívással kívánja-e bizonyítani a vitás földhöz való jogát, azt felelte, hogy az apát nem emberi tanúságtétellel, sem oklevelekkel,
