Zsigmondkori oklevéltár XII. 1425 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 52. Budapest, 2013)
1425
342 1425. július 27. — július 28. 881 Júl. 27. Kanizsa. Kanizsai István volt királyi ajtónállómester, most soproni ispán a saját és szülei lelke üdvéért a Zala megyei Páldon egy egész telkét - amely az északi utcában testvére, Kanizsai János jobbágya: Ferenc telkének szomszédságában kelet felől van és most János lakik rajta - és egy halastavat a pálosok Szent Péter nevű kolostorának adja. - Fejér X/6. 778. (Az oklevél papíron, a szöveg alatt zöld viaszba nyomott gyűrűspecséttel. DL 11690. - Acta Paul., Szentpéter 4-2.) - Az adomány privilegális formában kibocsátott példánya júl. 30-án kelt: 891. 882 Júl. 28. (sab. p. Iacobi) A kolozsmonostori konvent emlékezetül adja, hogy megjelent előttük Sandorhaza-i László fia: György - a maga meg F[elsewbaxa]-i Rufus Péter fia: Márton nevében és bemutatta a váradi káptalan 1424. febr. 25-i oklevelét (ZsO XI. 233. sz.) kérve annak átírását, amelyet a konvent a szokásos formák között teljesített. Átírták a kolozsmonostori konvent levéltárának oklevélkeresői az 1590-es években kelt csonka oklevelükben. DL 36827. (GYKOL, Cista comitatuum, Doboka G.) — Kiadása Diaconescu: Documente 42. 883 Júl. 28. Kálló. Márki Antal szabolcsi alispán és a négy szolgabíró Zs.-hoz. Ápr. 30-i parancsa (464) értelmében az általuk kiküldött Magyi László szolgabíró jelenlétében Rakamazi Balázs királyi ember elvégezte a vizsgálatot. - Szabolcs II. 374. sz. (DL 54457. - Kállay cs.) 884 Júl. 28. (Rome, quinto Kai. Aug.) V. Márton pápa a boszniai ferencesek vikáriusához és szerzeteseihez. Exhibita siquidem nobis pro parte vestra petitio continebat, quod dudum pro parte quondam Bartholomei de Alberna tunc vicarii quondam Antonii de Pereto generalis ministri ordinis fratrum minorum in provincia sive vicaria Bosne secundum morem dicti ordinis ac fratrum ipsius ordinis infra limites dicte vicarie tunc degentium bone memorie Angelo in universali ecclesia episcopo tunc Gregorio XII in eius obedientia, de qua partes ille tunc erant, nuncupato, exposito quod licet ipsi fratres, qui infra limites dicte vicarie degebant circa confinia regni Ungarie et iuxta mare in quibusdam insulis partium Dalmacie haberent certa loca eis auctoritate apostolica concessa ad hoc, quod cum ab infidelibus et hostibus nominis Iesu Christi, videlicet hereticis et Tureis impugnarentur seu persecutiones paterentur aut alia causa de aliquibus domibus predicti ordinis infra dictos limites consistentibus expellerentur ad eadem loca declinare sive refugium illic pro mansione ipsorum possent habere, tamen nonnulli provinciales ministri seu officiales alii dicti ordinis ipsis fratribus, qui degebant pro tempore infra limites antedictos, erant infesti illosque sue potestati subiicere dictaque loca sibi applicare moliebantur in vicarii et fratrum predictorum iacturam et gravamen, quamvis minister generalis dicti ordinis, qui erat pro tempore loco sui, vicarium dictis fratribus haberet deputare, cui et dicto ministro generali existenti pro tempore prefati fratres infra predictos limites degentes iuxta ipsius ordinis regularia instituta duntaxat subesse tenerentur. Et deinde pro parte eorundem Bartholomei vicarii et fratrum prefato Angelo tunc Gregorio XII supplicato, ut eis in premissis oportune providere dignaretur. Idem Angelus tunc Gregorius XII per suas certi tenoris litteras statuit et ordinavit, quod fratres eiusdem ordinis tunc presentes et futuri, qui infra eosdem limites pro tempore residerent, sub nullius provincialis ministri aut alterius superioris seu prelati predicti ordinis potestate regerentur, nec ipsi provinciales ministri seu superiores aut officiales de ipsis fratribus infra eosdem limites degentibus pro tempore et eorum locis tunc susceptis et etiam in futurum suscipiendis per ipsos quibuscunque et ubicunque iuxta
