Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
Rátát nb. Domonkos fia Roland 119 hajtsa a soproni népeken a nádori ítéletet. így Béla (akár büntetéseként is) elvette a soproni ispánságot Csáktól (esetleg egy nagyobb hivatali átszervezés keretein belül), és Rolandnak adta, hogy jogcíme alapján végrehajthassa a késlekedő ítéletet. Mikor ez megtörtént, már nem volt szükség arra, hogy Roland soproni ispán legyen, ezért el is vették tőle ezt a titulust. Ha ez így van, akkor jelen oklevelünk 1254 végére, 1255- re datálható. Az elmélet viszont csak bizonyos megszorításokkal érvényes. Először is, feltételezni kéne, hogy ez az ügy nincs közvetlen összefüggésben azzal az utasítással, amit Roland adott Konrád nevű poroszlójának, hogy egy Sopron megyei falu földjébe iktassa be Osl bán özvegyét (114. sz. reg.). Ezt akár az eset egyfajta lezárásaként is felfoghatnánk, viszont a levélben Roland pozsonyi ispánnak címezi magát, míg a feltételezett esetben mindenképpen ki kellett volna hangsúlyoznia soproni ispáni címét, hiszen bizonyos értelemben olyan minőségben (is) intézkedett. A címzés természetesen nem köt akkor, ha a levelet még az első próbálkozások egyikének fogjuk föl, amit Csák soproni ispán rendre meghiúsított. A két oklevél összetartozását egyértelmű bizonyíték nem támasztja alá, csak annyi, hogy mindkettőben Osl bán özvegyének ügyéről van szó, és területileg mindkettő Sopron megyébe esik (ám ez utóbbi párhuzam nem mérvadó, hiszen a bán leginkább ebben a megyében volt birtokos, így az özvegy összes ügye oda tartozik). Jelen nádori felszólítás csak az ítélet végrehajtásáról beszél, hogy ez konkrétan birtokba iktatást jelentett-e, azt csak feltételezhetjük. Van Rolandnak egy másik levele is, amelyben „Csák mestert" (nyilván Csák tárnokmesterről van szó) büntették 12 márkára, amit Osl bán özvegyének kellett kifizetnie, ám ezt átvállalta Csák nevében Ur- kund fia Péter (123. sz. reg.). Logikailag elképzelhető, hogy ez is a jelen esettel függ össze, a 12 márka Csák további büntetése lenne, amiért akadályozta az ítélet végrehajtását. Sajnos ezt az esetet sem tudjuk időhöz kötni. Az elméletünkre (sem az oklevelek közvetlen összetartozására, sem Roland soproni ispáni címének ezzel való összefüggésére) ugyanakkor nincs bizonyíték. így óvatosan az oklevél keltét 1248 és 1256 között jelöljük meg. A felső dátumot az indokolja, hogy ad absurdum lehet, hogy Csák visszakapta a soproni ispáni tisztet azután a rövid 1255. évi időszak után, amikor Roland viselte. Azt ugyanis, hogy 1256 folyamán ki volt a soproni ispán, nem tudjuk (de valószínűleg nem Roland, hiszen 1255 december végi oklevelei csak pozsonyi ispánként címzik). A következő ismert soproni ispán, Lőrinc csak 1257. október 11-én bukkan föl. Csák zalai ispáni címére 1256. december 28-tól van adatunk (Archont. 1000-1301. 198., 231.). így Csák akár 1256 decemberéig is lehetett újra soproni ispán és tárnokmester (úgy véljük, ha Béla 1255. évi oklevelének eredetiségéhez ennyi feltételezést kell elfogadni, mint amiket Zsoldos is jelzett, akkor ez a feltételezés sem elvetendő). Es ha Roland soproni ispáni címe nem áll összefüggésben az özvegy perével, akkor az egész indulhatott 1256-ban is. így az oklevelünk, és az egész ügy egyetlen biztos záródátuma 1256. december 27, Csák zalai ispánságának első bizonyított napja előtti nap. A nyitódátum, mint arról fentebb szó volt, Roland nádorságának kezdete, 1248. Az Osl
