Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
96 Rátát nb. Domonkos fia Roland 1253. márc. 12. — Pozsony elrontotta: Fejérnél, Szentpéterynél és Marsinánál is quinto szerepel, míg az átírásban egyértelműen quarto áll (lásd DF 226337.), így semmiképpen nem illeszthető össze a keltezéssel. Bár ez betudható a másoló hibájának is, lehet, hogy eredetileg tényleg quinto szerepelt. A DL-DF 5.1 adatbázis Béla oklevelének közvetlen másolatát 1244. április 2-i dátummal regisztrálta (ami semelyik értelmezésben nem jöhet ki), míg Roland átírásában 1244. április 5-i dátummal. Az oklevelek viszont az uralkodási év és a dátum összefüggésétől függetlenül is hamisak, mivel egyértelmű anakronizmusokat tartalmaznak, lásd RA 761. sz.: Béla oklevelének a hibáira. Roland oklevelében a iudex-formula (amely az utána lévő hiánnyal a iudex Cumanorum titulusra utal) egyértelmű anakronizmus, 1270 előtt ilyen nem fordul elő. Az oklevelek valószínűleg a 14. században, vagy az után készültek. _______________________________________ 88- ( Nos Rolandus palatínus et comes Posoniensis): a Karcsa faluból való Ethuruh és a fia: Szerafin, Szilveszter fia: Arazag és ennek fia: Ebed, Otmár fiai: Joakim és János, Zolunta fia: Iurk, Kelemen fiai: Debech és Otk, Tóbiás fia: Cheka, Mamley fia: Mórámul és a fia: János, és Jakab fia: Bodo, pozsonyi várjobbágyok a nádor színe előtt bevádolták a Karcsa faluból való Syda fia: Wogya-t, Quencer klerikust, Kenes fia: Kema-t, Machow fia: Jakabot, Illés fia: Jovánkát, Mihály fia: Móricot és a rokonaikat, továbbá egy másik Karcsa faluból rokonaikkal együtt Fyntur-t, Fenies-t, Tuka-t, Meza-t, Chiper igricet (ioculatoremj,1 pozsonyi várnépeket (populos videlicet castri Posoniensis), hogy az ő örökjogon bírt, régi határai között fekvő egy ekényi szántóföldjüket, a hozzá tartozó réttel és kaszálóval elfoglalták és maguknál tartják, továbbá egy másik helyen, ahol várnépekhez tartozó rétből és vízből a harmadrész örökségi jogon őket illetné, azt a részt nem bocsátják rendelkezésükre. A várnépek szerint a mondottak mind őket illetik régtől fogva, és a vádlókkal semmit nem bírnak közösen. A nádor meghallgatván a feleket, alkalmas tanúk állítását rendelete el. A kijelölt határidőre mindkét fél elegendő tanút állított, ám egyik fél sem akarta az ügyet esküvel eldönteni. Ezért a nádor megparancsolta, hogy a felek állítsanak gyakorlatlan bajvívókat (pugiles inexaminatos). A kijelölt napon mindkét fél kiállította bajvívóját a küzdőtérre, és amikor nem sikerült békét teremteni közöttük, a bajvívók összecsaptak, amiből Eturuh várjobbágy és rokonaik bajvívója került ki győztesen, a mondott várnépeké pedig alulmaradt. A nádor tehát elküldte poroszlóját: Bechul-i Babul-t a pozsonyi káptalan emberével, Crachynus gellei pappal (cum homine capituli Posoniensis Crachyno, sacerdote Sancti Petri de Gallya), és két Bereyno-i várjobbággyal: a kikiáltók elöljárójával (maiore praeconum) és Sur-i Mátyás fia: Bolch-al, hogy iktassák be Eturuh-ot és rokonságát a per tárgyát képező földbe és a rét és víz harmadrészébe. Akik visz- szatérve elmondták, hogy minden várjobbágy és mások jelenlétében az összes rétet és vizet törvényes mérőkötéllel kimérve (cum funiculis mensurando iuridicis) három részre osztották, amelyből két részt meghagytak a várnépeknek, egy részt pedig, az egy ekényi földdel együtt,
