Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
Rátát nb. Domonkos fia Roland 97 kijelölték Eturuh és a rokonai számára. A föld határai: Debus ispán fia: Ábrahám Karcsa (Karcha) nevű falujába vezető út; Saul földje; karosai várnépek földje; Saul földjén lévő patak; a mondott patak és a Lapos Er összefolyása; ugyanezen patak mentén egy híd; [----]; Sebes fia: Ábrahám Karcsa nevű faluja; egy árok; Aghtoh nevű tó; egy nagy út; [----] és ott körbeér. A rétnek és a víznek pedig a következőek a határai: egy föld, amelyet a király ugyanezen Eturuh-nak adott; Kech ingovány; Kencsir háza; Aghtoh nevű tó; Kech víz (aqua); egy rét; Barcs tó, ahol a tiszta víz, amelyet gyo/cs-nak neveznek (stagnum Barcs, cuius aquae pu- ritas, quae gyolcs dicitur in vulgari) Eturuh-ot és rokonait illeti; nagy út; egy tó; Nagytoh nevű tó; egy hármas sarokhatár, amely Györgysoka (Gyurgsuka) népeinek földjét, a karcsai várnépek földjét, és Ethuruh és rokonsága földjét választja el egymástól; Megyetho nevű tó, Györgysoka irányában; egy sziget, amely [elválasztja] a földet Búzád földjétől és Györgysoka népeitől (venitur ad quandam insulam, terram a terra Búzád et populorum de Gurgsuka); Barcs nevű tó, amely a mondott Buzadot illeti, a tó alatt lévő föld pedig Eturuh és rokonságának a tulajdona; egy szeglet (unus angulus); Aghtoh nevű tó, Pósa rétjével határosán; Aloan nevű tó, ahol Gicta-val és Pósával határos, és a Kech nevű víz teljesen Ethuruh-ot és a rokonait illeti; a Kech mentén a Curloustho2 nevű tó Gicta földjével határosán, és ott körbeér. Datum Posonii in festő Gregorii papae, anno Domini 1253. Másolata: a) Prímási Levéltár, Esztergom, Pozsonyi káptalan országos levéltára 9. M 1. (DF 261236.) b) 1941-ben a Magyar Országos Levéltárban az Etrekarcsai Lukács család anyagában, a pozsonyi káptalan 1702. évi átírásában (nem fellelhető) Kiadása (M-a alaján): Bartal 1847. Mantissa: XVI-XIX.; ÁÚO II. 242-245.; Bartal 1937. 267-270.; CDS II. 292-294. Regesztája: MES 1. 404. (lat.); Bartal 1941. 105-107. (bizonyos részletek szó szerinti fordításával) 1 M-b: ioculatores 2 M-b: Burlous tho Az oklevél csak két 18. századi másolatban maradt fönt, amelyben néhány szó helyét kihagyták, más szavakat modernizáltak. Az egyik másolat Bartal Aurél 1941-ben kiadott könyve szerint 1702-ből való, és az Országos Levéltárban az Etrekarcsai Lukács család anyagában volt található (Bartal 1941. 105., 185. 19. jz.). Ennek már Pais Dezső is megpróbált a nyomára bukkanni 1953-ban egy szövegkülönbség pontos felderítése miatt, a következőket írva: „Megpróbáltam ez a rendkívül fontos adatot - amennyire csak lehet - pontosan megállapítani. Mike- sy Sándor volt szíves utánajárni a dolognak. Azonban egyelőre nem sikerült felderíteni, mi van az eredeti oklevéllel vagy oklevélben, illetőleg ennek másolatában." (Pais 1953. 99.). A másolat ma már nincsen meg, mivel az Etrekarcsai Lukács család anyaga (talán 1945-ben) elégett. Bartal Aurél még látta, de sajnos nem adta ki külön a szövegét, csak kettő, általunk is jelölt eltérést regisztrált. A helyzetet homályosabbá teszi, hogy Bartal Aurél 1937-es könyvében felsorolta azokat
