Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
Tomaj nb. Dénes 69 vább folyjék, nem mondtak ellent, hanem visszaadták a földet Istvánnak, Adorjánnak, Euzin-nak és Pálnak, míg ők Romhány föld felét kapták meg tőlük. A nádor pedig birtokba iktatta a feleket Fila nevű poroszlója által. Az István és rokonai által bírt Tusnapolya föld határai: Ipoly (Ipul) folyó; Bence és Gergely [földje]; Tusnapolya nevű föld, ami Bencéé és Gergelyé (eundo transit terram Thusnapya, que est dictorum Bence et Gregorii)*; kuzerdcu; Amadé [földjének] a határa; Kalanda falu; Amadé földje; Ipul berke; Ipoly folyó Vilke (Vilika) falu határai mentén, és ott körbeér. Datum anno Domini millesimo ducentesimo tricesimo octavo. Regnante domino Bela rege glorioso. Átírta: pozsonyi káptalan 1346. nov. 25.: DL 229. (Kincstári levéltárból, MKA, Neo-regestrata acta 522. 30.) Kiadása: ÁÚO VII. 57-58.; CDS II. 25-26. 1 A határleírás ugyanilyen nevű földet jár körbe, így arról lehet szó, hogy a hajdan egységes földön már többen is osztoztak, ezért különböztették úgy meg István és rokonai részét, hogy az a Kalonda felé eső Tusnapolya. _________________________________________ 57 1238- (Dionisius Dei gratia palatínus et comes de Zounuk): Uros szentmártoni apát a színe elé rendelte a somogyvári Szent Egyed monostor apátját és szerzeteseit (abbatem et monachos Sancti Egidii de Symigiő), mondván, hogy az ő predium-aik, csűrjeik, pincéik, népeik és a Szent Péter kápolna papjainak (prediorum, orreorum, cellariorum et populorum suorum et parochianorum capelle Sancti Petri) és egyéb dolgaiknak a tizede jog szerint az ő egyházához tartozik, ám a somogyvári apát és konvent jogtalanul lefoglalta azt. A somogyi apát és konvent nem tagadta, hogy a fentiek a szentmártoni egyházat illetik. A nádor mindezt hallván megkérdezte a somogyi apáttól, hogy miért nem védelmezi egyháza jogait: a szentmártoni apát miatti félelemből, vagy tudatlanságból és tunyaságból, vagy mert majd el akarja hagyni azt a helyet. Erre úgy felelt, hogy egyik mondott ok sem áll fönn. És hogy újra ismert legyen minden mondott joga a szentmártoni apátságnak, az apát bemutatta még az apostoli szék megbízottainak, ti.: a győri püspöknek és váradi és bakonybéli apátoknak az ítéletét, ezenfelül a somogyi Szent Egyed apátjának és a konventnek az oklevelét, amelyeket miután a nádor áttanulmányozott, úgy találta, hogy ellentmondás nélkül megerősítik a somogyvári apát és konvent által mondottakat. A nádor szó szerint átírta a megbízott pápai bírák: a győri püspök, és a váradi és bakonybéli apátok (Jauriensis episcopus et Waradiensis et de Bed abbates) 1215. évi oklevelét és visszahelyezte a szentmártoni apátságot a fentebb mondott somogyi tizedek jogába. Datum anno Domini M° CC° XXX° Vili0 Átírta: Liber Ruber: PBFL Konventi levéltár, Caps. Lib. Rub. 36. 60. (DF 208291.), ennek 19. sz-i másolata: PBFL Konventi levéltár, Caps. 32. P (DF 206980.) Kiadása: ÁÚO XI. 302-303.; PRT I. 761-762.; CDB 1/176. sz. A benne foglalt átiratok kiadásai: ÁUO XI. 131-133.; MRV I. 33-34.; PRT I. 632.; CDB 1/45. sz. Regesztája: Bónis 1997. 279. sz.
