Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
70 Tomaj nb. Dénes (1238) 1238 Az itt közölt levelek egyikének az eredetije is fönnmaradt (a győri püspök, és a váradi és bakonybéli apátok oklevele: PRT I. 632-633.), és ebből látjuk, hogy a nádori átirat kissé átvariálta a szöveget. Az eredetiben ugyanis a három megbízott pápai bíró megerősíti Herveus somogyvári apát elismerését a pannonhalmi egyház tizedszedő jogára, ám nem közlik a levelét, csak jelzik, hogy a színük előtt és az apát levele által is megtörtént az elismerés. A nádori átirat viszont Herveus apát levelének az említésekor megszakította az eredeti szöveget, és beszúrta: „quarum tenor talis est", és lemásolta az apát okiratát teljes terjedelemben. Ennek befejezése után ott folytatta a három megbízott bíró oklevelét, ahol az abbamaradt. Hogy 1238-ban Dénes kombinálta egy oklevéllé a kettőt, és előtte nem egy, a mainál bővebb szövegezést mutattak be, bizonyítja, hogy Dénes oklevele is két bemutatott okiratról beszélt. _________________________________________ 56- és István kancellár levelében (litteras ... memoriales) 3 határnapot állapít meg a veszprémi püspökség és káptalan számára a pannonhalmi egyháznak adandó 120 márka lefizetésére, kárpótlásul 15 falu elbitorolt tizedei miatt, amennyiben a pannonhalmi apát és két rendtársa esküt tesznek. Említi: Tomaj nb. Dénes nádor és István bácsi prépost és királyi kancellár 1238.: 58. sz. reg. _________________________________________ 57- és István bácsi prépost és királyi kancellár (Dionisius Dei gratia palatínus et comes de Zounuk et Stephanus magister prepositus Bachiensis et aule regie cancellarius): [IV.] Béla király előtt per támadt a veszprémi püspökség és káptalan, és a pannonhalmi apát és konvent között, a király pedig a nevében eljáró Istvánnal a nádorhoz küldte a feleket meghallgatásra és a végső határnap kitűzésére. A kitűzött napon az apát a másik fél képviselőinek a jelenlétében előadta, hogy a veszprémi püspökség és káptalan megfosztotta egyházát 15 falu tizedétől, amelyek neve a következő: Zala megyében két falu: a Szent István és Szent László által adományozott Hegymagos és Kapolcs (Hegmogos et Kopulch). Somogy megyében a Chernec és rokonai tulajdonában lévő Galambos nevű három falu (trium villarum nomine Kolombuk, Chernec et cognatis suis pertinentium), a veszprémi püspökhöz tartozó Gerezd, Peremarton és Ácsa (Grezi et Primortun et Acha), amelyek tizedeit a püspök magáénak tartja. Továbbá a Sió (Fűk) folyó mindkét partján fekvő falvak, kettőnek neve Kustyán (Kustarí), kettőnek Lusta, továbbá Éliás, Maros és Ácsa (Helias et Mors et Acha), amelyek tizedeit a veszprémi káptalan tartja a magáénak. A felek meghallgatása után a szentmártoni apát bemutatta a római pápák és a szent király [I. László] privilégiumait (privi- legiis Romanorum pontificum et sancti regis). A nádor és a kancellár bölcs férfiaknak: a bírótársainak és ülnökeinek, ti. a magyarországi előkelőknek a tanácsát meghallgatván (consilio accepto prudentum virorum,
