Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

68

Tomaj nb. Dénes

1237

1238

Eghazasgegen et Kupehazadoboka distinguere asseruissent nobiles supradicti. Ubi tarnen memoratus Ladislaus actor omnia illa loca, per que ipsi per adductionem eorundem nobilium ad causam attractorum modo quosupra transmisissent, intra metas prefate possessionis sue haberi asseruisset.

a a scriptor által javítva asseruissent-ből b a sor fölé beszúrva

_________________________________________ 53- privilegiális oklevelében (litteras privilegiales quondam Dyonisii palatini et comitis de Zonuk in anno Domini millesimo ducentesimo tricesimo septimo emanatas) igazolja, hogy a színe előtt Tiborc comes és fivére: Márton Süly (Suul) nevű öröklött birtokukat eladták 32 márkáért Latus-nak, a csallóközi udvarnokok ispánjának (Lato comiti udvornicorum de Challokuz), Bu- da-nak, Mártonnak, Márknak, Mechkey-nek, Chen-nek, Gerechun-nek, Posa-nak és Tamásnak, majd részletesen leírja a birtok határait.

Tartalmilag átírta: I. Lajos 1360. márc. 8.: Slovensky národny archív (Szlovákia), Pozsonyi káptalan hiteleshelyi levéltára: Oklevelek 14.17. 50. (DF 226823.) Kiadása (TÁ): CD IX/3.142.; CDS II. 21.

Lajos oklevele szerint a nádori diploma „többek között" (inter cetera) tartalmazta mindezeket, és a határok leírása is megtalálható volt benne (sub distinctionibus metarum in eisdem litteris contentarum adinveni- mus seriöse), amelyből a tartalmi átírás semmit nem vett át.

_________________________________________ 54- (Dyonisius Dei gratia palatínus et comes de Zounuk): a nádor elé járult romhányi (de Ruhmarí) István és Adorján (Adrian) klerikus, Evzed, egy másik István és Pál [IV. Béla] király levelével, amelyben a király utasította a nádort, hogy vizsgálja felül annak a nógrádi földek bírái által (per indices terrarum Nougradiensium) végrehajtott, a Kalonda (Kalanda) nevű föld irányában fekvő Tusnapolya (Thusnapya-Thusnapia), és Romhány (Ruhmari) föld felét érintő birtokcserének az ügyét, amely egyfelől a nevezett felek, másfelől Loud an és Gergely billogos (bilotus), nógrádi várjobbágyok közt ment végbe, és hozzon létre új csereügyletet [RA 636. sz.]. A nádor Istvánnal és rokonaival elküldött egy poroszlót, hogy vizsgálja meg a csereügyletet, továbbá a Loudan és Gergely kezére jutott Tusnapolya földet juttassa vissza Istvánnak és rokonainak, és a rájuk jutó Romhány föld felét Laudannak és Gergelynek. Azt is elrendelte poroszlójának, hogy ha Loudannak és Gergelynek ellenvetése volna, rendelje őket a színe elé. Az első határnapon megjelenvén a felek a nádor színe előtt, István és rokonai arról panaszkodtak, hogy a nógrádi bírák az akaratuk ellenére egyenlőtlen cserét hoztak létre köztük, amely révén alaptalanul megkárosították őket. Végül amikor mindkét fél a poroszlóval együtt a nádor elé lett rendelve, István a rokonaival ismét azt kérte Loudan-tól és Gergelytől, hogy a volt Tusnapolya nevű földjét adják neki vissza, és ők vegyék vissza tőle Romhány föld fele részét. Mivel Loudan és Gergely nem akarták, hogy a per to-