Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
Tomaj nb. Dénes fia Dénes 61 (1237. okt. 26. előtt) (quia ipse Dyonisius per dominum Bélám regem et suos magnates pro iniusto iudice fuerat iudicatus), ezért a föld ügyét az ő oklevele alapján nem fejezhette be, amíg [II.] Géza (Geyze) király okleveléből [RA 98. sz.] meg nem bizonyosodott, hogy a Lánc nevű föld felének tulajdonlásáról már volt vita a felek közt, és hogy ellentmondás nélkül a mondott egyház tulajdonába került. Ezután a nádor a poroszlója: Szalók (Soloch) nb. Henrik fia: Jakab által beiktatta a mondott föld felébe az egyház emberét, amely embert a birtokba iktatás után megölte a nevezett másik három, ahogy ezt az egyház officiálisa és Jakab poroszló elmondta a nádornak. Simeon, Lázár és Elek nem jelent meg a kitőzött határnapokra szóló idézésekre: Szent István nyolcadára [aug. 27], Mindenszentek nyolcadára [nov. 8.], Vízkereszt nyolcadára [jan. 13.], és Letare-vasárnapra [márc. 29.], míg a másik fél mindig ott volt, ezért a nádor a mondott poroszlójával a föld felének birtokába iktatta az egyházat örökös birtoklásra. Átírta: budai káptalan 1237: Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, oklevelek: Miscellanea 1. (DF 200006.), ezen oklevél 18. sz-i másolata uo. Veszprémi Székeskáptalan Magánlevéltára, Oklevelek: Láncz 2. (DF 200635.) Kiadása: Zala I. 11-12.; Veszprém: pótkötet 94-95. Mivel Tomaj nb. Dénes itt elődjéről, Ampod fia Dénesről már úgy beszélt, mint akit IV. Béla elítélt, ezért az általa kitűzött augusztus 27-i határnap legkorábban csak 1236-ban lehetett, mivel Bélát 1235 októberében koronázták királlyá. Viszont az utolsó két határnap már átnyúlik a következő évre, és a budai káptalan már 1237-ben átírást is készített az oklevélről. így az egyetlen lehetséges év ezen oklevél keletjéül 1237 ________________________________________ 46- levelében megparancsolja, hogy a pannonhalmi és a szávaszentde- meteri apátnak a népei (abbatis Sancti Martini et abbatis Sancti Demetrii populi) járják be a két apátság földjeit a Tisza mindkét partján és a Tiszát, ahol a szentmártoni apátság földjén belül folyik át (terras eorum ex utraque parte Thicie et ipsam Thiciam, sicut fiúit infra terras S. M.), Szent Demeter ünnepén [okt. 26.] a nádori poroszló jelenlétében. Említi: a) Martonosi apát et alii 1237: PBFL Konventi levéltár, Caps. 16. L (DF 206974.) b) Tomaj nb. Dénes nádor 1237: 49. sz. reg. Kiadása: PRT I. 755-756.; CDB 1/170. sz. (Eml-a); lásd 49. sz. reg. (Eml-b) Fordítása (Eml-a): PRT I. 328-329. Az első említő oklevelet a Mortinus-i, a Durusma-i, Kinisa-i, Cha- sar-i és Salomon-i monostorok apátjai és Hunta nb. nemesek, és más, környékbeli nemesek írták Dénes nádorhoz (Egregio et discretissimo D. Dei gratia et regis palatino et comiti de Scounuc), amelyben a Rusd nb. R poroszló jelenlétében meghirdetett határjárás sikertelenségéről tudósították őt. 47
