Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
62 Tomaj nb. Dénes fia Dénes 1237 (okt. 29. előtt) 1237 (okt. 26. -dec. 4.)- (Dyonisius Dei gratia palatínus et comes de Zounuc): [Bare fia] Miklós nádor idején a királyi udvarban per támadt egyrészről a szentmártoni apát és konventje, másrészről a fényi királyi udvarnokok és a királyné népei és a veszprémi várnépek (inter ... udvornicos regis de Fen et populos regine castrensesque Vesprimiensis) között, amelyről Miklós oklevelet bocsátott ki, amit Dénes teljes terjedelmében átírt [8. sz. reg.], és tartalmát maga is megerősítette. Az ármánykodó udvarnokokat fejük lenyírásá- ra (ad abrasionem capitis) és az apátnak okozott kár miatt 10 márka büntetésre ítélte, poroszlója: tahi (de Toh) Dénes által pedig megjelöltette a föld határait. Datum anno gratie M° CC° tricesimo septimo. Eredeti: 17 x 13,6 cm, hártyája szakadozott és foltos, függőpecsétnek való bevágásokkal - PBFL Konventi levéltár, Caps. 6. F (DF 206972.) Átírta: a) IV. Béla 1237. okt. 29. (RA 624. sz.): PBFL Konventi levéltár, Caps. 6. G (DF 206970.) b) Á-a > Liber Ruber: PBFL Konventi levéltár, Caps. Lib. Rub. 34. 57. (DF 208291.) c) Roland nádor 1254.: PBFL Konventi levéltár, Caps. 33. Y (DF 207028.), lásd 98. sz. reg. d) Á-a > Roland nádor 1254, lásd Á-c Említi: a) Miklós asztalnokmester 1254. (DF 207029.) b) Pannonhalmi Regisztrum (DF 208315.) Kiadása: ÁÚOII. 70-71.; PRTI. 753-754.; CDB1/166. sz. ___________________________________________ 48- ( Nos D. Dei gratia palatínus et comes de Zonuc): a színe előtt már hosz- szú ideje per folyt a pannonhalmi apát (venerabilem abbatem Sancti Martini de sacro monte Pannonié) és a szávaszentdemeteri apát Szatmár nevű falujának népei (populos vilié Zotumart abbatis Sancti Demetri de Sirmia) között egy, a Tiszánál, Kanizsa határában lévő föld (térré... in introitu Kenesna cum Tieid) szélessége és hosszúsága miatt, valamint a Tiszán túli teljes, ezen föld hosszában elterülő nádas, és a közönségesen Miroht-nak nevezett tó ügyében. Végül [IV. Béla] király az igazság megtudása céljából elküldte levelét Hugosceg-i Marcellnek és Péternek, Hánta (Hunta) nb. Kese comes-nek és Csanád (Cenad) nb. Mog fia: Mihálynak, hogy tegyenek neki és a nádornak személyesen vagy levelük útján jelentést, és ha tudnak, teremtsenek köztük békét [RA 633. sz.]. Azok követvén a királyi parancsot, a földnél személyesen megjelent a dorozsmai, Casar-i és salamoni (de Durusma, de Casar, de Solo- muri) apát az ott lakókkal és a vidék kisebb-nagyobb rangú nemeseivel (nobilibus illius patrie tarn maioribus quam minoribus), hogy kiderüljön az igazság. Ám csak az egyik apát jelent meg személyesen előttük, a másik nem, így nem tudtak közöttük békét teremteni, ahogy ez kiderült a nádorhoz írt levelükből. Később a felek megjelentek a nádor színe előtt, és a szentmártoni apát előadta, hogy a föld, Miroht tó és a Tisza a föld teljes szélességében és hosszában, és a Tiszán túli rész is jog szerint őt illeti ősi használat és a köztudomás alapján (secundum usum anticum et per fámám publicam). Fő bizonyítékul Szent László oklevelét
