Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
Szák nb. Bare fia Miklós 39 (1219-1222 vagy 1226) rés és testvére, Otmar elérték a nádor előtt, hogy érvénytelenítse ezt az ítéletét. Mivel itt is egy váci egyházmegyéhez tartozó főesperes járt el, gyaníthatjuk, hogy továbbra is a váci püspök (1221-1235 között Be- reck töltötte be ezt a tisztet) irányította az eseményeket. Ellu és Otmar pedig Miklós nádor érvénytelenítő levelének a birtokában ismét megtámadta Regnaldus comest, ám ez az ügy már Dénes nádor előtt kötött ki. Bare fia Miklós legalább kétszer volt nádor (1219-1222 között és 1226-ban), de annak kicsi a valószínűsége, hogy egy 1219 és 1222 között lezajlott első ítélkezés után a váci püspök évekig várt volna az ítélet érvénytelenítésének megkísérlésével. Éppúgy annak is, hogy ha Ellu és Otmar 1222-ig bezárólag megszerzik a hatálytalanító oklevelet, akkor csak 1227-ben próbálnak annak érvényt szerezni. A perfolyam lépései szorosan követik egymást, így az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Miklós első két oklevele 1226-ban kelt, a per rögtön folytatódott, de már csak Dénes nádor tudta lezárni 1227-ben. ___________________________________________ 23- (Nycolaus, Dei gratia palatínus et comes de Supron): miután a Pannonhalmi egyház népei [II.] András királynak elpanaszolták, hogy milyen jogtalan szolgálatokkal terhelik őket, a király a nádorra bízta az ügyet kivizsgálásra és végleges eldöntésre. O színe elé idézve egyik részről az egyház népeit, másik részről a jobbágyokat és a közösséget (capitulum), megtudakolta tőlük a Szent István király által ezen népekre kirótt régi szabályokat és kötelességeket (antiejuas leges et debita eorundem populo- rum a sanctissimo rege Stephano eis instituta). Miután ezeket megtudta, egyes szolgáltatásokat, amelyekről úgy tetszett, hogy az udvarnokné- pekre kötelességen felül erőszakolták rá, az apátnak, a közösségnek és az egyház jobbágyainak beleegyezésével megszüntetett, jóllehet már régóta voltak szokásban. Azokat pedig, amelyek méltányosak és jogosak voltak, örök időkre megerősített. Ezen kötelezettségek sora a következő: 1) az új termésből hat hónapon át havonta 130 akó búzalisztet (centum et triginta acones faríné de frumento), 40 akó rozslisztet (de siligine) és 170 akó gabonát [zabot?] (de annonaf kell adniuk a sajátjukból. 2) a másik hat hónapban az úgy Somogyból (Symigii), mint más helyekről való 170 akónyi vetést (segetes ... centum videlicet et Septuaginta acones) az egyház malmához kell hordaniuk, megőrölni, és az éléskamrába (ad clicium) vinni. 3) el kell készíteniük a közös lisztet 20 akó erejéig az egyes hónapok szükségletének megfelelően (facéré communem farinam usque ad viginti akones pro pastu cuiusque mensis) az egyház vetéséből. 4) kötelezettségük a közös szántás, amit eneu-nek neveznek (communem araturam, que dicitur eneu), minden hónapban 10 holdat és az egyház vetőmagjával bevetni azt. 5) a hónapos szolgálatot tartók (hii, qui pascunt mensem) kötelesek igásfogatot (currum cum iumento) adni az apát kenyereinek a szállításához, bárhova megy. 6) minden udvarnoknak szekeret kell adni állatokkal az apát és a szerzetesek részére a liszt szállításához, bárhová is kelljen menniük az egyház szolgálatában eljárva, a királyi udvarba vagy máshová. 7) a többi szolgáló népek: szűcsök, vargák, kovácsok és más szolgálatra kötelezettek, akiket Szent László privilé-
