Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk
Kán nb. Gyula / Szák nb. Bare fia Miklós 35 1226 1226 Átírta: III. András 1291. jún. 4. (RA 3725. sz.) > Zsigmond 1389. máj. 23. (ZsO I. 129. 1030. sz.): Prímási Levéltár, Esztergom, Acta radicalia U 93. (DF 248752.) Kiadása: CD III/l. 470-471.; Knauz 1863. 291.; ÁÚO VI. 426-427; MES I. 247; Mon. Bp. 1.17. III. András átíró oklevele szerint a nádor kettőspecsétje alatt (sub duplici sigillo) volt kiállítva az oklevél. Az oklevelet a jelzett kiadások és szinte minden feldolgozás hagyományosan 1224-re keltezi, míg a legújabb elektronikus nyilvántartás 1228-ra (DL-DF 5.1 DF 248752). Az évszám egyszer jelenik csak meg, magában a szó szerinti átírásban (az átírás keretszövege nem jelzi), amelyből a mi'"0 ducentemo vigem° rész jól olvasható, ám az utolsó elem nem vehető ki tisztán, csak a qu.. előtag látszik egyértelműen, de inkább a quinto rövidítésének tűnik. ___________________________________________ 17 Sz ák nb. Bare fia Miklós (Nicolaus Dei gratia palatínus et comes de Suprun): mikor még korábban megjelent színe előtt Vjros] szentmárto- ni apát és közössége (capitulum) egyik részről, és a királyi udvarnokok, a királyné népei és a veszprémi várnépek (udvornici regis et populi regine castrensesque Vesprimienses) másik részről Fény (Fenu) birtok fölosztása ügyében, ő megállapította azt a részt, amely a szentmártoni egyházhoz tartozik, és a felosztást oklevele tanúságával erősítette meg [8. sz. reg.]. Ám később ugyanezen királyi udvarnokok - amikor Miklós újból a nádori hivatalt töltötte be - ellenszegülvén ítéletének, a nádori és a királyi poroszlók által felállított határjeleket lerombolták, és az apátot a föld ügyében újra bevádolták a színe előtt. Amikor a nádor a nyilvánvaló vádaskodásukat látta, arra ítélte őket, hogy a fejüket szolgák módjára félig nyírják le, a poroszlója: Budmerus pedig a föld határjeleit ismét felállította az apát számára. Anno Domini M°CC0XXaVI° Átírta: a) II. András király 1229. (RA 454. sz.): PBFL Konventi levéltár, Caps. 5. G2 (DF 206902.) b) Roland nádor 1254.: PBFL Konventi levéltár, Caps. 33. Y (DF 207028.): 98. sz. reg. Említi: a) Miklós asztalnokmester 1254. (DF 207029.) b) Pannonhalmi Regisztrum, közvetlenül és Roland nádor 1254. évi átiratában (DF 208315.) Kiadása: ÁÚO I. 220.; PRTI. 675.; CDB 1/85. sz. Az ügy előzményeire és folytatására lásd a 8., 48., és 98. sz re- gesztát. ___________________________________________ 18- ( Nicolaus, Dei gratia palatínus et comes de Suprun): a színe előtt megjelenő V[ros], pannonhalmi apát bevádolta Miklóst, Custa-t, Batha-t, Re- pe-t és fiát: Dánielt, mondván, hogy ők az egyház szolgái, ám a szolgaság alól kibújtak és elszöktek. Azok magukat régtől fogva szabadnak
