Az Árpád-kori nádorok és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 51. Budapest, 2012)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk

36

Szák nb. Bare fia Miklós

1226. okt. 26. után

nyilvánították Béla király oklevelére (privilégium regis Béla) hivatkozva, amely az ő szabadságukat is tartalmazza. És mikor ezt az oklevelet a kitűzött határnapon az esztergomi érsek és sokan mások jelenlétében a nádornak megmutatták, és ő együtt az érsekkel és más alkalmas egyházi személyekkel (omnibus aliis idoneis et diseretis ecclesiasticis personis) megvizsgálta, megállapították, hogy teljesen hamis (comperimus omni- no esse falsum). A szolgák a kihallgatás és kivizsgálás után bevallották, hogy az oklevelet egy Bulchu nevű pappal, Poth comes káplánjával csináltatták. Mivel a nádor pervesztesnek ítélte őket, ezért a korábbi szolgálatukba helyezte vissza, Szent Márton egyházának adva őket örökös tulajdonként. Anno Domini M°CC°XX°VI°

Átírta: II. András király 1229. (RA 454. sz.): PBFL Konventi levéltár, Caps. 5. G2 (DF 206902.)

Kiadása: ÁÚOI. 221.; PRTI. 675-676.; CDB 1/86. sz.

Regesztája: MES I. 262. (lat.)

19- (Nicolaus palatínus et comes Supruniensis): színe előtt megjelent [Uros] szentmártoni apát mindenkivel szemben, akit megidézett Vitya (Wicha) faluból Szent Jakab kápolnájának felgyújtása és egyéb károkozás végett (pro combustitione [sic!] capelle Sancti Jacobi et aliis dampnis sibi illatis), és elmondta: vásárolt egy földet a somogyi várjobbágyoktól, akik közül egyesek már a királyi udvarház tagjai lettek (a iobagionibus castri Simigiensis, quorum quosdam iám rex receperat in domum suam), akiknek a neve: Mihal, Bethme, Cheke, Mathey, Habur, Almus, Demetrius, Leger, Modve, Peter, Benedek, Wrou, Omodoy, Petur. Ok, amikor megkérdezték őket, tagadták, hogy eladták volna a földet az apátnak. Ezért a nádor bizonyításra ítélte az apátot. Az apát Szent Demeter ünnepén [okt. 26.], amikor a nádor a királlyal együtt Győrött (Geurini) tartózkodott, odament a tanúival: sok nemessel, és miként kötelezve volt rá, csaknem egész Somogy megyével (fere cum omni Simigiensi comitatu) bizonyította igazát. A nevezett jobbágyok zavartan bevallották a föld egy részének eladását, de közösen Vitya faluval. Ebből a nádor megismerte az apát igazát és amazok hamis vallomását, mégis, kegyelmet gyakorolván feléjük, elrendelte, hogy az apát udvarispánja (curialis comes abbatis) tegyen esküt kettő, az alperesek által kiválasztott tanúval, és az eskü letétele után a föld értéke szerint állapítja meg az épületekben és az értékekben esett kár megtérítésének a mértékét. Amikor a kitűzött nap elérkezett, az alperesek által választott tanúk: Ysep comes és Warou, horpácsi százados (centurio de Hurpas) megjelentek Somogyvárban (in Simigiensi Castro) és felkészültek az eskü letételére, és a poroszlójuk, Budmer közbenjárásával hosszabb ideje ott időztek. Végül az alperesek közül Leger és Bodou fivére (fráter Bodou) érkezett meg, akik azt kérték, hogy ne kelljen esküt tenniük, és voltak, akik nem érkeztek meg. Ezért az apát előadta a [somogyvári] testvéreknek az igazát, és bizonyítottan távozott.1 Onnan a nádorhoz ment és kérte, hogy mindenben ítéljen neki igazat. A nádor a poroszlója, B[udmer?] által tájékozódva úgy ítélt, hogy az apát földjének a mértéke szerint