Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
45. 1957. október 24.
1957. október 24. MT ülések jegyzőkönyvei kát, amelyekben erőfeszítéseinket csak az állag fenntartására korlátozzuk. Amikor ezeket meghatározzuk, akkor biztosítani kell azt is, hogy ezt így, az elgondolásoknak megfelelően hajtsuk végre. Ugyanez a helyzet a könnyűiparban is. Ott is meg kell határozni, hogy mit fejlesszünk és mit nem. Olyan ágait kell fejleszteni a könnyűiparnak, amelyek a belső fogyasztás igényeit elégítik ki és amelyek az exporthoz szükségesek. A jelentésekben kissé bátrabban kell felvetni a problémákat. Érvényesíteni kell a miniszterek felelősségét és ezt a jövőben érvényesíteni is fogjuk. Az életszínvonal alakulása azt mutatja, hogy helyes volt az a korábbi döntésünk, amely a munkások munkabérének 10-12%-os emelését irányozta elő és ezen túl nem kellett volna menni, azonban túlmentünk ezen, és pl. sehol a világon nincs olyan mértékű közvetett juttatás, mint Magyarországon. Nálunk az összbéralap 1/3-nak megfelelő összeg közvetett juttatásként szerepel. Ez nem helyes, mert a közvetett juttatásokat az emberek nem becsülik úgy, mint a közvetlen juttatásokat. Ezt meg kellett volna változtatni, ehelyett azonban még tovább rontották az arányt. A közvetett juttatások nem követik a munka szerinti elosztás elvét, és nem ösztönöznek a többlettermelésre sem. Magyarországon az egész felnőtt lakosság 12%-a nyugdíjban van. Ilyen ország nincs a világon még egy, és ezt is meg kellene változtatni. Természetesen ezt nem lehet egy év alatt megváltoztatni, de tervet kell erre kidolgozni, és végre kell hajtani. Azok a döntések, amelyeket most Magyarországon hozunk, egész jövő életünkre kihatnak, ezért nagyobb felelősséggel kell az ügyeket előkészíteni és eldönteni. A kisipar fejlesztése helyes volt, és a kiskereskedelem számára is bizonyos tér engedése is helyes volt. Azonban a kisipar és kiskereskedelem kérdéseinél érvényesíteni kell a NÉP politikát, és biztosítani kell, hogy azokon a területeken fejlődjenek, ahol a szocialista ipar vagy az állami kereskedelem által ki nem elégíthető igényeket elégítenek ki. Ugyanakkor a kisipar és kiskereskedelem részt kell vegyen a szocializmus építésének terheiben, elsősorban azzal, hogy nyereségének jelentős részét a szocializmus építésének szolgálatába kell állítsuk. Ennek megfelelően az általuk érvényesíthető árakat úgy kell meghatározni, hogy azon a határon mozogjanak, ami még a termelésre ösztönöz, de ezen túl ne mehessenek. Nyugat-Németországban pl. olyan adórendszer van, hogy a tiszta nyereség 70%-át fizetik be adóba. Mi eddig a nehézségeinket a munkabérek korlátozása terén akartuk megoldani. Ezek az intézkedések helyesek voltak, mert az ellenforradalom következtében aránytalanul magas és indokolatlan béreket fizettek ki. Az ilyen meg nem engedett bérkifizetések visszafizettetése helyes és szükséges volt, de most már ezt abba kell hagyni. Öt hónapja a gazdasági intézkedések zöme olyan, hogy az a munkások korlátozását jelenti. A munkások jelentős része ezeket az intézkedéseket megértette, de most már nem értik meg, és véget kell vetni ezeknek. 942
