Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető Az 1956. október 28-án Budapestről kimenekített magyar vezetők, akik a szovjet vezetés megbízásából részt vettek többek között az ideiglenes kormány felhívásának és egyéb dokumentumok szövegezésében, készítettek egy kormánylistát is. Az akkor még Magyar Ideiglenes Forradalmi Kormány névvel illetett kabinet elnökeként (aki egyben kül- és honvédelmi miniszter is lett volna) Münnich Ferenccel számoltak, de mint alternatív jelöltet feltüntették Apró Antal nevét is. Kádár János mint miniszterelnök-helyettes jött számításba, a belügyminiszteri posztot Piros Lászlónak (ill. alternatív javaslatként Házi Árpádnak), az igazságügy-miniszterit Nonn Györgynek szánták, míg a pénzügyminiszter Apró Antal, a könnyűipari miniszter Marosán György, a közellátási és kereskedelmi miniszter Kiss Károly (vagy Tausz János) lett volna. A Hegedűs András által lejegyzett listán nehézipari és építésügyi miniszterként Gáspár Sándor (ill. Hidas István), oktatási és kulturális miniszterként Barcs Sándor, földművelésügyi miniszterként Matolcsi János, közlekedési és postaügyi miniszterként Hidas István (alternatív javaslatként Kossá István) neve van feltüntetve.3 Az SZKP KB Elnökségének Kádár személyét is érintő döntést hozó ülésére 1956. november 3-án az esti órákban került sor. A csatlós államokkal folytatott megbeszéléseiről november 3-án Moszkvába visszatérő Hruscsov eloszlatta az Elnökség ülésén még a politikai megoldás szükségességét hangsúlyozó Kádár aggodalmait. Hruscsov visszaemlékezése szerint megérkezése után tárgyalt Kádárral, aki ezután kijelentette, hogy egyetért az SZKP KB Elnökségének döntéseivel. Hruscsov az 1957. májusi szovjet-lengyel tárgyalások alkalmával a Kádár-kormány megalakításáról a következőket mondta: „Tárgyalás folyt arról, ki legyen a miniszterelnök [...] Amikor megkérdeztük a magyarokat, ők mindannyian azt mondták: Kádár, jóllehet kezdetben azt gondoltuk: Münnich vagy Kádár. És így alakítottuk meg mi Moszkvából a magyar kormányt.”4 Horváth Imre külügyminiszternek a november 3-ai esti elnökségi ülésről készített feljegyzése is azt erősíti, hogy amikor este 8.45-kor elkezdődött az Elnökség ülésének újabb szakasza, Kádárban már megérlelődött az igenlő válasz a szovjet felkérésre. Az ülésnek a magyar kormány összetételét tárgyaló napirendi pontjánál Anasztasz Ivanovics Mikojan Kádárt javasolta az új kormány élére. Az SZKP KB Elnökségének üléséről készített ún. Malin-feljegyzések november 3-án már egyértelműen Kádárt említik az új kormány vezetőjeként. Horváth feljegyzése szerint a november 3-ai tanácskozáson a kormány tagjairól is döntés született, de a végleges listában nem sikerült megegyezni, erre utal Horváth feljegyzésének az a része is, hogy öt helyet fenntartanak a kormányban.5 Gyurkó László — forrás megjelölése nélkül - azt is tudni véli, hogy a kormány összetételét érintő személyi kérdésekben éles viták voltak: míg Kádár Münnichet, Apró Antalt, Rónai Sándort, Kiss Károlyt, Marosán Györgyöt és Dögéi Imrét javasolta a kormányba, a szovjet vezetés Hidas Istvánt, Béréi Andort, Andics Erzsébetet, Kovács Istvánt, Egri Gyulát és Vég Bélát látta volna szívesen valamilyen minisztérium élén.6 Ennek fényében érthető, hogy a szovjet parancsnokság nevében készített felhívásból miért 3 Baráth Magdolna: A Moszkvába menekült magyar pártvezetők 1956. október végi-november eleji tevékenységéről. Múltunk, 2005. 1. sz. 272-296. 4 Egy ismeretlen dokumentum 1957-ből. Közli: Tischler János. Valóság, 1993. május. 5 Döntés a Kremlben. I. m. 95. Münnich Ferenc visszaemlékezésében azt állítja, hogy először Kádár, ő maga és Horváth Imre volt ténylegesen tagja a kormánynak. (PIL 867. f. 2/m-64) 6 Gyurkó László: 1956. Szabad Tér Kiadó, Bp., 1996. 395. 8
