Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető maradt ki a kormány összetételét tartalmazó rész, és az is, hogy a november 4-ei felhívás is miért hagyja nyitva ezt a kérdést. A Kádár-kormány 1956. november 4-ei, a Szabad Nép által november 6-án közölt felhívásában a kormány összetételét a következőképpen tüntették fel: „Kádár János: miniszterelnök. Dr. Münnich Ferenc: miniszterelnök-helyettes, a fegyveres erők és közbiztonsági ügyek minisztere. Marosán György: államminiszter. Horváth Imre: külügyminiszter. Kossá István: pénzügyminiszter. Apró Antal: iparügyi miniszter. Dögéi Imre: földművelésügyi miniszter. Rónai Sándor: kereskedelemügyi miniszter.” A többi tárcát egyelőre betöltetlenül hagyták. „Ezeket az ország törvényes rendjének helyreállítása után, a népi demokráciánkhoz hű más pártbeli és párton kívüli képviselőkkel kell betölteni, akik készek megvédeni a szocializmus vívmányait.” A Kádár-kormány tagjainak többsége a november 4-én reggel elhangzott „Felhívás a magyar néphez!” kormányfelhívásból, a rádióból értesült kormányzati megbízatásáról. A kormány három tagja (Kádár János, Münnich Ferenc és Horváth Imre) november 4-én magyar idő szerint hajnali 5-6 óra tájban Georgij Makszimilianovics Malenkov, Mikojan és Brezsnyev kíséretében Moszkvában repülőgépre szállt és érkezett meg Ungvár érintésével Szolnokra. A kormány felhívásában a kabinet tagjaként feltüntetett Marosán Györgyöt és Apró Antalt november 5-én szállították a szovjetek Tökölről Szolnokra, ahová még aznap este megérkezett Kossá István is. A hiányzó két kormánytag közül Rónai Sándor - aki egyidejűleg az Országgyűlés elnöki funkcióját is ellátta - Budapesten a Parlamentben, Dögéi Imre Csehszlovákiában tartózkodott.7 E tények ismeretében nem véletlen, hogy a kormány működésének látható jelei néhány napig miért nem mutatkoztak. Kádárék november 6-án este indultak és 7-én hajnalban, szovjet katonai fedezettel érkeztek meg Budapestre, ahol a kormány már aznap megtartotta első ülését, és letette a hivatali esküt. A Kádár-kormány 1956. november 3-én nem alkotmányos módon8 jött létre. Az sem legalizálta megnyugtatóan az új kormányt, hogy Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke - anélkül, hogy az Elnöki Tanács, mint testület foglalkozott volna a kérdéssel - november 7-én feleskette a kormányt, miután visszavonta a Nagy Imrének adott kormányfői megbízatást.9 Kádár János ennek ellenére továbbra is ragaszkodott ahhoz, hogy 7 Marosán György: A tanúk még élnek. Hírlapkiadó Vállalat, Bp., 1989. 125-128. 8 A kormány megalakulásának alkotmányossági problémáit elemzi: Bikki István: Az ideiglenes Kádár-kormány. Szerk. Huszár Tibor-SzabÓ JÁNOS: Restauráció vagy kiigazítás. A kádári represszió intézményesülése 1956-1962. Zrínyi Kiadó, Bp., 1999. 244-245. 9 Ezért mind a szovjet vezetés, mind Kádár hálás volt Dobi Istvánnak. Kádár erre külön is utalt, amikor Dobi István pártba történő felvételéről beszélt a szovjet nagykövetnek: „Dobi nagyon becsületes ember, jól viselkedett az 1956-os ellenforradalmi események idején. Olyan poszton volt, hogy tőle sok függött abban az időszakban a kérdések megoldásában. Alá kellett írnia egy dokumentumot, ha más személy lett volna a helyén, sok kárt okozott volna. Dobi viszont jól visel9
