Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)

24. 1957. április 25.

1957. április 25.

MT ülések jegyzőkönyvei

A beruházás nem tudom, hogy folyik. A Nagykörút és a Sztálin út sarkán folyik egy kávéház építkezése. Nem tudom, ki csinálja, de hogyha elkezdte, csinálja meg, de őt is kösse valami, mert három malterosládával eldolgozgat, közben a boltja vígan megy, és a haszna megvan. Sok helyen lehet ilyet látni.

A központi gond az, hogy hogyan fedezzük áruval a vásárlást. A dolog úgy néz ki, hogy nem annyira a kisiparnál kezd működni a magántőke, hanem százszor inkább a kereskedelemben. Az ilyen zavaros viszonyok között gyors kereseti lehetőséget biztosított. Ezt meg kell vizsgálni. Van egy határ, amit a népgazdaság érdekében helyesnek tart a kormány, de a keretet meg kell határozni. A maszek vállalkozó kedvét serkenteni kell, különösen a kisipar vonalán, de terheket együtt vigye azzal az előnnyel, amelyeket magának megszerez.

Az év második felében lesznek olyan feszítések, amelyek eddig nem voltak, bizonyos iparcikkek nem lesznek olyan mennyiségben, mint pl. januárban és megkezdődik az üzérkedés, hogyha nem szabályozzuk a magántőke tevékenységét. Ugyanez a kérdés jelentkezik a falun belül is. Nagyon örülünk, hogy 18 000 Ft- ra ment fel a föld ára holdanként. Valami hamis elképzelés, hogy ez vásárlóerőt köt le. Ez nem lekötés. Vásárolják, és el is adják. Volt is, van is kapitalizálódási folyamat falun. Szembe kell nézni ezzel. Ellenszerét ki kell dolgozni. Korlátozásokat kell kidolgozni. Ide tartozik többek között két fontos kérdés. Tessék paraszt testvérek beruházni! A másik, alapvető termékekkel üzérkedni nem lehet. Emlékszünk még arra a kitételre: „Halál a feketézőkre!” - Ilyen dolgokban valóban a legszigorúbban kell eljárni. Van még egy dolog, nem tendencia, de szóvá teszem, a terminológia. Nálunk többször elhangzik, hogy „adjunk” béremelést, vagy „vegyük vissza” a béremelést. Ez a terminológia azokra az évekre vezethető vissza, onnan származik, amikor az a szemlélet volt, hogy beszélhetnek, amit akarnak, azt csinálom, amit én akarok. A terv - az terv elvtársak! A KGM terve nem Csergő elvtárs terve, hanem a minisztérium terve. Népgyűléseken is azt hangoztatjuk, hogy „adtunk” béremelést és a dolgozók nem veszik észre, hogy az ő pénzükről van szó. Ezzel a szemlélettel együtt jár az ágazati sovinizmus. A vasút beruházása mindnyájunk kérdése, legalább annyira, mint Csanádi elvtársé. És az ózdi gyár rendbehozatala szintén mindannyiunk ügye.

Fel kell vetni a munkástanácsok és a pártszervezetek feladatát a termelésen belül. Tudnak-e, akamak-e a munkástanácsok dolgozni az ország és a nép javára? Nyíltan fel kell vetni ezt a kérdést. A pártszerveknek a beleszólását a gazdasági ügyekbe intézményesen biztosítani kell. Az lesz a helyzet, hogy a gyárban 3-4 szerv az, amelyik a jogokat számon tartja, és egyetlen egy sem lesz, amelyik a kötelességeket számon tartja. A munkástanácsok kezdenek elsorvadni. A bányaiparban a munkástanácsok nem is igen léteznek. Ugyanakkor ahol a munkástanácsok nem működnek, a szakszervezet is a maga helyét keresi, a pártszervezet alig csinál valamit, az igazgató a 6 hónap rémképeiben él, nem mernek intézkedni. Meg kell mondani, hogy az üzem gazdája a nép és nem a munkástanács. A mi gazdaságunkban állami vezetés van és az igazgató a felelős.

410