Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)

50. 1958. január 16.

MT ülések jegyzőkönyvei

1958. január 16.

10-12 alapvető anyagnál teljes mértékben teljesítették kívánságainkat. Általában a könnyűipar kívánságai mind teljesítve lettek és nyersolaj kiesésünket is pótolták. Nem teljesítették azt a 100 000 tonnát, amit azért kértünk, hogy más baráti országokat fehéráruval ellássunk, és kapacitásunkat kibővítsük. Ez nem a saját belső szükségletünkre lett volna. Ferroötvözetekben, vasércben meg van oldva a kérdés. Komoly segítséget kaptunk faféleségekben. A fa- és papírféleségekkel kapcsolatban sokszor figyelmeztettek, hogy igen gazdaságosan és takarékosan gazdálkodjunk. A rotációs papírt külön kiemelték. Hivatkoztak arra, [hogy] a sajtótermékek területén túlzásokba esünk a volument illetően, és import anyagra szorulunk. Adtak 3000 tonnát, de a korábbi évekhez képest sokkal nagyobb mennyiségben kértünk, ezt nem tudták teljesíteni.

Csergő János elvtárs: A 300 millióval kapcsolatban meg szeretném jegyezni, hogy ennek nagy részét a gépipar és a kohászat kapta. Véleményem szerint, ha népgazdasági szinten többet kaptunk volna, mint 300 millió, nem lettünk volna képesek ennek realizálására. Ennek a 300 milliónak a realizálása már most igen komoly nehézségekkel jár, ha figyelembe vesszük, hogy a gépiparra jutó résznek 3 év alatt legalább 95%-ban realizálódnia kell. Ezért szükséges, hogy komoly erőfeszítéseket tegyünk az irányban, hogy a program teljesítéséből a magyar gazdaságra eső feladatokat megvalósítsuk - már 1958-ban is. Elköteleztük magunkat kinn 3 éves szállításra. Ennek nagy részét a gépipar vállalta, feltételezve, hogy ezek az összegek realizálódni fognak. Nem bírtuk volna a nagyobb hitel felhasználásához szükséges objektív feltételeket megteremteni magyar erőforrásokból. Természetesen, amit mondok, nem minden gyárra és a népgazdaság minden területére, hanem elsősorban a gépiparra vonatkozik. Nekünk ezt a segítséget magyar erőforrásokból alá kell támasztani, máskülönben a 3 éves szerződés nagyon nehéz körülmények között lesz teljesíthető.

Kádár János elvtárs: Apró elvtárs beszámolójából hallottuk, hogy a szovjet gazdasági vezetők azt mondták, hogy csak olyan hitelt nyújtanak, ami gyorsan megtérül, és nem növeli az anyagigényt. Erre azt szeretném megjegyezni, hogy sokkal jobb lett volna, ha a magyar gazdasági vezetők indultak volna ki ebből a nézetből, hogy általában olyan hitelt kérjünk, ami gyorsan megtérül, és ami a nyersanyagigényünket nem növeli.

Ipari termelési konstrukciónk betegsége az, hogy iparunk fejlesztését a korábbi tervek nyersanyag és energia ellátottság biztosítására tekintet nélkül irányoztuk elő. Az ellentmondás mindig csak növekszik. Ha felelősen dolgozunk, akkor olyan irányban kell dolgozni, hogy 10 éves erőfeszítésünk eredményeképpen ez a konstrukció megváltozzék, és minden évben kell tenni valamit, hogy elérjünk oda, hogy végre talpra álljunk. Ne abból induljunk ki, hogy most kell a hitel, pár év múlva meg nyögjön a visszatérítés terhe alatt a nép. 50 millió rubelre kértünk devizát, devizában is kell ezt visszafizetni. Ideje lenne, hogy legyen egy táblázatunk, hogy az eddig kapott hitelek mit jelentenek 1962-ben, 1963-ban és így tovább. A magyar kormánynak helyt kell állni, és nem tudjuk, mennyit és ho1103