Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)

50. 1958. január 16.

1958. január 16.

MT ülések jegyzőkönyvei

gyan kell ezt majd rendezni. Hitelkérés oldaláról az étvágyunk megvan, de végig kell gondolni, mi lesz a következménye ennek az étvágynak. Jó érzés, hogy a szovjet elvtársak gondolnak arra, amire mi nem, de hát ennek meg kell változni. A magunk számára ki kell dolgozni olyan perspektivikus gazdasági tervet, amely megmondja, hogy mikorra lesz egyensúlyban a termelés és a fogyasztás, mikorra szűnik meg eladósodottságunk, mikorra leszünk egyensúlyban kapacitás és nyersanyag tekintetében, ezt nekünk, akik az ország ügyeit felelősen intézzük, tudni kell. Látni kell, hogy 10, 12 vagy 15 év múlva fog-e ez bekövetkezni. Ez is a néppel szembeni felelősséghez tartozik.

Még egyszer felvetem, hogy a Szovjetuniótól kérendő hitellel október óta foglalkozunk, ne haragudjanak meg az ismétlésért. Minden erre a hitelre épült fel, erre építettük az 1958-as tervet, a 3 éves tervet stb., stb. és mindig azt mondtuk, hogy ha ezt megkapjuk, ilyen és ilyen lesz a terv. így ment ez a munka. A belső tárgyaláson úgy néz ki, hogy az elvtársak azt mondják, hogy ennyit kaptunk, és az eredeti tervhez ez hogyan viszonyul. Az Országgyűlés előtt, ha a tervet tárgyaljuk, akkor azt kell mondani, hogy a Magyar Népköztársaság saját erőforrásaira alapítva elkészítettük a tervet. Sajnos, a népgazdaság helyzete még olyan, hogy teljesen a saját erejéből létezni még nem tud, kénytelenek voltunk ismét segítséget kérni és kaptunk segítséget, és ezért 1958-ban ennyi és ennyit tudunk elérni 1957-hez képest. Mi azzal, hogy a tervet 50-60 közgazdász múlt év elején kidolgozott elképzeléséhez mérjük, ne zavarjuk tovább az embereket. Beszéljünk arról, ahogy állunk, ezen belül említsük meg, hogy megint segítségre volt szükség, és ezt a segítséget meg is kaptuk, és ez is hozzásegít ahhoz, hogy a magyar nép talpra álljon. Nem kell a nyilatkozatban megmondani, hogy 1100 millió rubelre gondoltunk, és csak 300-at kaptunk. Apró elvtárs is elmondta, hogy amit még kaptunk, az olyan módon történt, hogy vannak a Szovjetuniónak érinthetetlen tartalékai, mely felett nem is a kormány, hanem csak a párt diszponálhat, és ebből a tartalékalapból kaptuk a 15 millió rubel értékű anyagot.

Apró elvtárs említette a Szovjetunió helyzetét, mondotta, hogy az összberuházási volumenük akkora lesz 1958-ban, mint volt 1957-ben. Mióta a Szovjetunióban tervgazdálkodás van, ez nem fordult elő. Ez is sok mindennel összefügg, többek között a nemzetközi kötelezettségekkel is. Az indiai kormányt is segíteni kell. Ha őket segíti a Szovjetunió, ezzel segíti a szocialista tábor ügyét is. A mesterséges holdak felröpítése sem olcsó dolog, ezt is tudni kell és van még, ami szintén a szocializmus védelmét szolgálja. A szovjet tárgyaló fél minden szinten csak azt nézi, hogy nekünk hol segíthet, a szovjet elvtársak helyettünk is gondolkodnak. Ha ott könnyelműsködnének, mint ahogy sokszor mi tesszük, ennek az összes szocialista ország látná kárát.

A perspektívához: az 1957-es év tele van negatívummal, az elején sok lazaság volt tapasztalható. Tegnap láttam a pártban egy rövid jelentést az 1957-es eredményekről. A búza felvásárlási terv 170%-ra teljesült, az ipari termelés 112%-ra és így tovább, ilyen számok voltak abban láthatók. Persze meg kell mondani,

1104