Kádár János első kormányának jegyzőkönyvei 1956. nov. 7–1958. jan. 25. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 48. Budapest, 2009)
Bevezető
Bevezető Nagy Imre hivatalosan mondjon le, amelyet azzal indokolt Dalibor Soldatic jugoszláv nagykövetnek 1956. november 8-ai találkozásuk alkalmával, hogy: „A jugoszláv nagy- követségen tartózkodó személyek nem egyszerűen magánszemélyek, bármikor kijelenthetik, hogy ők a magyar kormány, miután elhagyták Magyarországot és kiutaztak akár Belgrádba, Párizsba vagy máshová.”111 A jugoszlávok november 9-én még egy kísérletet tettek arra, hogy Nagy Imrét rábírják egy november 4-re visszadatált lemondó nyilatkozatra. Az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának a jugoszláv nagykövetségen jelen lévő tagjai a jugoszláv javaslat megvitatásakor előbb olyan választ fogalmaztak meg, amely bizonyos fenntartásokkal eleget tett volna ennek a kérésnek, később azonban Szántó Zoltán és Lukács György véleményének hatására úgy döntöttek, hogy arra nincs szükség, mert az alkotmány értelmében az Országgyűlés a kormány bármely tagját felmentheti. Nagy Imre is azon a véleményen volt, hogy a lemondó nyilatkozat elvesztette gyakorlati értelmét, mivel a Kádár-kormány már letette a hivatali esküt.10 11 Arra az archontológiai problémára, hogy mikor is alakult meg valójában a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány nevet viselő első Kádár-kormány, és kik vezették az egyes minisztériumokat, egy 1993-ban megjelent tanulmányában Feitl István hívta fel először a figyelmet.12 A Népszabadság 1956. november 10-ei száma már hírül adta, hogy kijelölték az egyes államigazgatási ágak vezetőit, mivel azonban a Magyar Közlöny 1956. október 20-át követően legközelebb csak november 12-én jelent meg újra, a Nagy Imre-kormány tagjainak felmentését a hivatalos lap csak ekkor, a személyi részben adta hírül. Ugyancsak ebben a számban jelent meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának (NET) 1956. évi 28. sz. határozata a Kádár-kormány tagjainak kinevezéséről.13 Habár már november 4-én megjelentek olyan röplapok, amelyeken a kormánytagok megbízatása is fel volt tüntetve, a határozatban még csupán annyi szerepelt, hogy a kormány elnöke Kádár János, elnökhelyettese Münnich Ferenc, tagjai pedig Marosán György, Horváth Imre, Kossá István, Apró Antal, Dögéi Imre és Rónai Sándor. A NET ugyanebben a számban napvilágot látott 1956. évi 26. számú „A Magyar Népköztársaság Alkotmánya egyes rendelkezéseinek megváltoztatására vonatkozó előterjesztésről” címet viselő hatákedett ebben az időszakban, szilárdan, mint egy patrióta.” Feljegyzés Stikov Kádár Jánossal folytatott 1959. november 14-ei beszélgetéséről. Arhiv Vnyesnyej Polityiki Rosszijszkoj Federacii [AVP RF] f. 077. op. 41. papka 204. gy. 4. 10 A találkozóról készített feljegyzést lásd: Top Secret. Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956. Dokumentumok. Szerk. Kiss JÓZSEF-RlPP ZOLTÁN-VlDA István. MTA Jelenkor-kutató Bizottság, Bp„ 1995. 182. Kádár ezt az álláspontot képviselte Andropov szovjet nagykövet előtt is, akivel nem sokkal a Soldatic-tyal folytatott megbeszélés előtt találkozott. Véleményét a szovjet vezetés is osztotta; Gromiko külügyminiszter-helyettes november 9-én táviratban közölte Kádár Jánossal: Nagy Imrét és csoportját semmilyen esetben sem szabad kiengedni Jugoszláviába, mert „Nagy Imre Jugoszláviának történő átadása bizonytalanná teszi a magyar forradalmi kormány helyzetét, és jóvátehetetlen károkat okoz közös ügyünknek”. Hiányzó lapok 1956 történetéből. Dokumentumok a volt SZKP KB levéltárából. Szerk. Szereda, Vjacseszlav- Sztikalin, Alekszandr. Móra Ferenc Könyvkiadó, Bp., 1993. 231. 11 Top Secret. Magyar-jugoszláv kapcsolatok 1956.1. m. 23. 12 Feitl István: Zavarok Nagy Imre és Kádár János kormányainak archontológiája körül. Múltunk, 1993. 1. 102-113. 13 Magyar Közlöny, 1956. november 12. 93. sz. 10
