Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

megyéjebeli nemesen követett volna el sérelmet, vagy adósa lenne ilyen személynek, az ügyben a vajda illetékes ítélkezni. A vajdai és alvajdai bírságok beszedője csak szolgabíró jelenlétében hajthatja be a büntetéseket, melyekből, régi szokás szerint, a szolgabírót rész illeti meg. Megyésispán elé csak szolgabíró idézhet meg valakit. Mások életét bűntényével fenyegető jobbágy javainak harmada földesurát illeti. Letartóztatott vétkes nemesek felett csak a vajda és alvajda ítélkezhet, közönséges bírák, officiálisok és várnagyok azonban nem. — Hátlapján egykorú kézzel: Feyrwar. — Későbbi rájegyzés: Quedam libertás regni, 1342. Littere Thome waywode, quibus mediantibus ad requisitionem universitatis nobilium quosdam processus iuridicos in meliorem frugem restituit. Eredeti, hártyán, függőpecséttel, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73648. Közlés: CDHung VIII/4. 619-622. — TTár 1886. 202-203 (Szádeczky L.). — Transilvania 4/1871. 194-195. (Moldovanu St., hibás keltezéssel). — Hurmuzaki 1/1. 673-674. — Ub I. 523-525. — TelOkl I. 67-69. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 84-86, 600601 (román fordításban is). • Regeszta: AOkl XXVI. 196. sz. 92. 1342. május 8. (Torde, in quind. Georgii mart.) Tamás erdélyi vajda és Zonuk-i ispán bizonyítja, hogy az erdélyrészi nemesség összessége számára Tordán, május 8-án kezdett közgyűlésén néhai Simon bán fia: Miklósnak és testvéreinek ama panaszára, miszerint a székelyek el akarják foglalni Veychake nevű örökjogú egészbirtokukat, az esküdtek és ülnökök egyhangúan vallották, hogy Veychake Simon bán fiainak örökjogú jószága, és Miklós ezen az alapon tiltakozott annak elfoglalása ellen. — Hátlapján azonos írással: Pro filiis Symonis quondam bani contra Siculos super facto possessionis Veychake prohibitionalia et inquisitoria. Eredeti, papíron, hátlapján pecsét nyomával, Kemény József gyűjteménye (DF 253435). — XV. századi másolata: Kemény: DiplApp II. 82 (1344-re keltezve). • Közlés: SzOkl I. 50. (hibásan május 9-re keltezve). — Ub I. 525. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 86,601-602 (román fordításban is). • Regeszta: EMOkl 72. sz. — AOkl XXVI. 197. sz. 93. 1342. május 13. (f. II. p. Ascens. dom.) Az erdélyi káptalan I. Károly királyhoz. 1341. május 6-i parancsának (58. sz.) megfelelően Henke (d) Péter királyi és Konrád szászfenesi (de Fenes Saxonica) plébános káptalani kiküldött május 6-án (f. II. a. Ascens. dom.) Clwswar hospesei körében vallatott Kolwsmonwstwra falu lakóinak szabadságai felől és megtudta, hogy bár alapítására nézve régibb Colwswar-nál, lakói mindig a Colwswar-i hospesekkel azonos kiváltságokat élveztek, ügyeikben csak a Colosmonustura-i Szűz Mária-egyház és az apát officiálisa ítélkezhetett, megyei bíró (iudex provinciális) ezekben illetéktelen volt. Ái I. Lajos király 1344. január 21-i oklevelében (177. sz.), DL 28061. • Közlés: Schuller: Umrisse 2/1851. 193-194. — KvOkl I. 43^14. — Ub I. 525-526. — DIR C, veacul XIV, vol. IV. 87 (román fordításban). • Regeszta: AOkl XXVI. 218. sz. 94. 1342. május 15. (Visegrád, VIII. d. quind. Georgii mart.) Pál országbíró a váradi káptalannak. Bozyas-i Napakur a Donch magister Karazna-i ispán elleni birtokperének május 8-i (in quind. Georgii mart.) tárgyalásán a váradhegyfoki Szt. István első vértanú konventjének 1340-ben kelt inquisitiojával és három más tiltóoklevelével bizonyította, hogy Donch magister fiai: László és János az ő Bozyas-hoz tartozó, Gumulchenus melletti szénafüvét a Jazy-i román vajdájuk: Tathandus románjaival lekaszáltatták, bár perben állottak egymással, továbbá