Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

OKLEVÉLKIVONATOK (l-l 116. sz.)

hogy Nogfalu-si, Walkou-i, Gumulchenus-i magyar és román jobbágyaikkal, de főként a Tathandus vajdasága alatti románokkal erőszakosan használtatják az ő Bozyas-hoz tartozó szántóit, erdőit és rétjeit. Jóllehet Napakur az említett konventben tiltotta, Tathandus a Gumulchenus patakon, a Bozyas-i határban malmot épített magának. Amikor pedig Donch magisternek a győri (Jauriensis) káptalan levelével meghatalmazott képviselője: Péter fia: Benedek azzal védekezett, hogy a szóbanforgó területet Napakur önként engedte át, bérfizetés ellenében, urai jobbágyainak, Napakur azt állította, hogy bár tényleg adott át Donch magister jobbágyainak használatra bizonyos területet, de azok nemcsak a bért nem fizették meg, hanem olyan földjeit és haszonvételeit is bitorolják, amelyeket ő nem adott nekik bérbe. Minthogy mindkét fél az ő ítéletét kérte, a káptalan augusztus l-jén (VII. d. p. Iacobi ap.) küldje ki a hely színére azt a tagját, aki Donch magister iktatásánál is jelen volt és nyomozza ki megbízottjai: Zeplak-i Serephel fia: István, Kechel-i Sandur fia: Jakab vagy Bylgez-i Jakab jelenlétében, hogy Donch jobbágyai hányan és mióta bitorolják a vitás területet, mennyi bérrel tartoznak Napakur-nak. S ha úgy találják, hogy a kérdéses földek nem voltak a király megbízottja: Orrus (d) Miklós Legniche-i vámagy által Donch-nak iktatott birtokok között, a jobbágyokat utasítsák a bér megfizetésére és tiltsák el őket a területek további önkényes használatától. Eljárásuk eredményéről augusztus 27-re (oct. Steph. regis) tegyenek jelentést a királynak, hogy a felek közötti egész ügyben végleges ítéletet hozhasson. — Hátlapján: Amicis suis capitulo ecclesie Varadiensis pro Napakur de Bozyas contra magistrum Donch et filios suos super inquisitionibus et satisfactionibus impendendis septimo die post festum beati Iacobi apostoli in Bozyas fiendis et in octavis festi regis Stephani adiudicandis. Egyszerű másolat, valószínűleg a XVIII. századból, papíron, Bánffy cs nemzetségi lt. (DF 260921). Az eredeti felől a másolat hátirata tájékoztat: Hec tria instrumenta per dominum Gombás communicata e veris suis originalibus sunt descripta. Descriptum e litteralibus familie Bozzasi instrumentis. Ab extra tria sigilla cere communi impressa fuerunt. • Közlés: DIR C, veacul XIV, vol. IV. 88-90,602-604 (román fordításban is). [ I Regeszta: AOkl XXVI. 223. sz. 95. 1342. május 22. (in villa Irugh, XI. Kai. Iunii) Bertalan fráter, az ágostonos rend karinges (suprapelliciatorum) kanonokjainak magyarországi provinciális prior-ja Mihály magisternek, a pécsi (Quinqueecclesiensis) egyház sublector-ának és jegyzőjének. Ismerve rendjük iránti különleges vonzódását (devotionem... et affectum), confraterjeik sorába (ad confraternitatem nostri ordinis) fogadja őt és ígéri, hogy halála esetén eltemetik abba a templomukba, ahová holttestét elviszik. Eredeti, hártyán, hátlapján mandorla alakú pecsét nyomával, az erdélyi káptalan mlt-ban (DF 277293). • Regeszta: ErdKLt 107. sz. — AOkl XXVI. 245. sz. 96. 1342. május 30. (in villa Zamosfalua, in Corp. Chr.) Péter erdélyi alvajda az erdélyi egyház káptalanának. Küldje ki tanúbizonyságát, kinek jelenlétében Twr-i Péter vagy Miklós alvajdai emberként iktassa be Gybylinus fia: Jakabot Heesfalua birtok vagy föld felébe, nem vévén figyelembe Érmen fia: Johann és Érmen fia: Nikolaus fia: Johann vagy bárki más esetleges ellentmondását. — Hátlapján azonos írással: Discretis viris et honestis capitulo ecclesie Transsilvane, amicis suis reverendis. Eredeti, rongált papíron, hátlapján zárópecsét nyomával, DL 28063. • Közlés: ArhlstRom 1/2004, nr. 1, pag. 35-36 (Diaconescu M.). • Regeszta: AOkl XXVI. 262. sz.