Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

MUTATÓK

NÉV- ÉS TÁRGYMUTATÓ A kötethez készült mutató - a legfontosabb tárgyi címszavakon kívül - tartalmazza a bevezető tanulmányban és a regesztákban előforduló összes hely- és személynevet (a felhasznált könyvészeti és kéziratos források jegyzékében, valamint a regesztákhoz csatlakozó jegyzeteknek az illető oklevél kiadásait felsoroló bibliográfiai részében előfordulók kivételével). Ugyanakkor összefoglaló címszavakba foglal minden olyan elvont fogalmat (pl. rang, intézmény, jogi mozzanat), amely számot tarthat a történészek érdeklődésére. A betűrend kialakításánál a magyar szabályozásnak megfelelően az idegen mellékjeles betűket a megfelelő latin betűkkel azonosnak tekintettük. A hivatkozás regesztaszámokra történik. A) A helységnevek a történetileg kialakult magyar alakjukban, többnyire megkülönböztető előtag nélkül jelennek meg a mutatóban (pl. Szépkenyerüszentmárton Szentmárton címszó alatt keresendő). A várak még azon esetben is külön tételként szerepelnek, ha névalakjuk egyébként megegyezik a váralján fekvő település nevével - funkciójuk ugyanis gyökeresen eltérő, s gyakran topográfiailag is messze esnek egymástól (így külön tüntettük fel Déva várára és városára vonatkozó adatokat). A történetileg kialakult helységnevet zárójelben, betűhíven, dőlt betűkkel követik az oklevelekben előforduló különlegesebb változatok. Ezt követően a helység az 1913. évi Helységnévtárban szereplő, központi intézkedéssel kialakított magyar, majd a hagyományos román, illetve mai hivatalos neve, valamint szász lakosságú falvak és nagyobb városok esetében ezek német elnevezése következik. Ezután a középkori megye, illetve szék, majd a / jel után erdélyi településeknél a mai megyebeosztás, míg a Románián kívülieknél az illető ország feltüntetése következik. Végül pedig a helység XVIII-XIX. századi státusát is jelöltük (helység, mezőváros vagy város). Elpusztult települések neve, amenynyiben a névnek nincs mai változata vagy olvasata, eredeti alakjában szerepel. Ha a betűhív változatok és a mai nem magyar hivatalos nevek közül egyesek az ábécérend szerint több tétellel előbb vagy hátrább foglalnak helyet, és névalakjukból nehéz következtetni a történeti névalakra, ezektől utalások vezetnek el a regesztaszámokat felsoroló magyar névhez. A középkori Magyar Királyság határain kívül eső helységek - amennyiben nincs közhasználatú magyar nevük (pl. Bécs) - szintén a történeti névforma alatt keresendők. Ez általában azonos a mai hivatalos elnevezéssel, de pl. a sziléziai és pomerániai helyneveket német (és nem mai lengyel) alakjukhoz soroltuk be. Esetenként a / jel előtt itt is szerepel a történeti régió (pl. Szicília, Szilézia stb.) neve.