Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár III. (1340-1359) (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 47. Budapest, 2008)

MUTATÓK

A helységnévvel kapcsolatos adatokat a településre vonatkozó egyéb információk követik külön-külön tételekként: lakosainak ismert névadatai betűrendben, tisztségviselőire (officiális, vámagy, plébános stb.), templomára, annak patrocíniumára, várára, malmára, vámjára stb. vonatkozó említések, továbbá az onnan ismert földrajzi nevek felsorolása. Ezután esetenként a helységnévről elnevezett család tagjai következnek, majd mindazon intézmények és közigazgatási egységek, amelyek nevüket nyerték az illető helységről (egyházmegye, káptalan, vármegye). B) A legjelentősebb változtatást az Erdélyi Okmánytár korábbi köteteihez képest a személynevek regisztrálásánál eszközöltük: az itt szereplő személyeket ugyanis - lehetőség szerint - családokba szerveztük, hiszen a középkori atyafiság szerepének ismeretében szükségesnek látszott a rokonsági körhöz is elvezetni az olvasót. A változtatás oka az, hogy épp korszakunkban, a XIV. század közepe táján bomlottak fel végleg az egykori úri nemzetségek és alakultak ki a késő középkori-kora újkori értelemben vett családok, mint közösen birtokló vérrokonok csoportjai, amelyek a későbbiekben ugyan gyakran elágaztak, de a birtokosztályok jellegében bekövetkező változás folytán ezek az ágak csak ritkán (általában a leghatalmasabbak esetén) váltak önálló, nevükben is megkülönböztetett családdá. Közismert, hogy ugyanazt a családot gyakran más-más néven említik a források és a kézikönyvek egyaránt. Ennek hátterében az áll, hogy ekkor még nem alakultak ki állandósult, mai értelemben vett családnevek, hanem a kor nemeseit leginkább az állandó lakóhelyül (residentia) szolgáló birtok nevéből képzett előnévvel különböztették meg. Minthogy pedig a residentia alkalmanként változott (vagy eleve több volt belőle), az előnév is ingadozott, noha a tapasztalatunk szerint korántsem olyan mértékben, mint első látásra tűnik. A többféleképpen jelölt családok esetében általában az Engel Pál Középkori magyar genealógiájában (CD-ROM, Bp. 2001) található névváltozatot szerepeltetjük, amennyiben pedig a fenti adatbázis nem tartalmazta a családot, a leggyakrabban használt vagy a későbbiekben állandósult előnévhez soroltuk be a famíliát. Az előnév a megfelelő birtoknév után következik, és csak a XVI. század közepe után élt személyeknél használjuk a hagyományos formájú, állandósult családnevet (így pl. Báthori Zsigmond fejedelem e névformában jelenik meg, míg XIV. századi ősei a Bátori cs címszó alatt). Némileg önkényesebben jártunk el azon esetekben, amikor az egyes nemzetségek felbomlását épp kötetünk regesztái örökítik meg. Ilyenkor ugyanis a közös őst nem lehet besorolni egyetlen családhoz sem, és az első nemzedék rokoni szálai sem tűnnének elő, ezért az előnevet a közös birtok alapján képeztük, a formálódó új családokat pedig ennek ágaiként tüntettük fel: pl. az Apafi és Bethlen családok az Almakeréki család megfelelő ágai alatt keresendők. (Megjegyezzük azonban, hogy a későbbi kötetekben ezek a családok már önállóan fognak szerepelni.) Az utalások azonban itt is eligazítanak. Az előnevet zárójelben a többi névváltozat követi, majd a cs (= család) betűjel után esetenként arra a nemzetségre utalunk, amelyből az illető család származik. Ezután következnek az ide tartozó személyek keresztnevük betűrendjében (ha említik, a keresztnév mellett idézőjelben a ragadványnevet is feltüntettük). Mivel azonban az egyes oklevelek szövege gyakran semmilyen formában nem utal a benne szereplő személyek származására (még ha más adatok segítségével sikerült is az il-